Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)
IV. rész. 1772—1785
jellegű hatásköre alapján, a kerületi kamarai adminisztrációk segítségével látta el. 188 A vallásalap jövedelmeivel kapcsolatosan szintén fennállhatott az a veszély, hogy azokat eredeti (egyházi-iskolái) rendeltetésüktől eltérően hagyományos állami kiadásokra (közigazgatási és hadikiadásokra) és a birodalmi államadósságok likvidálására fordítják. Erre, a tanulmányi alap jövedelmeihez hasonlóan, nem került ugyan sor, de a kamarai hitelfőpénztár alacsony kamatra a vallásalap tőkéit is kölcsönvette és felhasználta az állami adósságok törlesztésére, illetve hitelműveletek lebonyolítására. 189 A fentebb ismertetett, meglehetősen speciális feladatokkal bővült tehát a magyar kamarai pénzügyigazgatás hatásköre és államháztartási tevékenysége 1773, illetve főleg 1780 után a tanulmányi és a vallásalap javainak kezelése következtében. Az állami pénzügyigazgatás feladatkörének ilyen jellegű kiszélesítése II. József rendszeréhez fűződik. II. József az oktatásügynek nemcsak felügyeletét és irányítását, hanem a nevelésügyhöz szükséges anyagi javak előteremtését és kezelését is a központi államigazgatási szervezet feladatává tette. Ez függetlenül attól, hogy kamarai vagy helytartótanácsi feladat volt, II. József egyik pozitív jelentőségű reformjának tekinthető. A szóban forgó alapok, bár kezelésüket 1790 után kivették a kamarai pénzügyigazgatás hatásköréből, a továbbiakban is ugyanazt a célt szolgálták, mint amilyennek szolgálatába II. József állította őket. Arról, hogy a tanulmányi és a vallásalap (illetve a feloszlatott szerzetesrendek vagyona) milyen mértékben fedezte ebben az időben a nevelésügy és a katolikus alsó papság támogatásának a költségeit, majd a kamarai pénztári gazdálkodás ismertetésénél emlékezünk meg. A magyar kamara hatáskörében a legfontosabb változást az 1773-—1785-ig terjedő korszakban a tanulmányi alaphoz és a vallásalaphoz tartozó birtokok kezelésének átvétele jelentette. A kamara ezekkel a feladatokkal oly széles hatáskör birtokába jutott, amely talán egész fennállása alatt a legnagyobbnak minősíthető. Még néhány kisebb jelentőségű ügykör ismertetésével szeretnénk kerekebbé tenni a magyar kamara e korszakbeli tevékenységéről rajzolt képet. A magyar kamara a harmincadigazgatással kapcsolatosan már régóta egészségügyi teendőket is ellátott, közelebbről véve az ország déli és északkeleti határán húzódó egészségügyi, a járványok behurcolásának megakadályozására létesített kordonok pénzügyeit intézte (pénz kiutalása veszteglőhelyek építésére, egészségügyi személyzet fizetésére, a veszteglőkben levők élelmezésére, orvosi kezelésére, gyógyszerellátására, áruk fertőtlenítésére, raktárak fenntartására stb.). 190 Az egészségügyi kordon költségeit egyébként a sóár felemeléséből keletkezett alapból (Salzauctionsgroschen, Salzauctionsfond) fedezték, 191 ezt az alapot a kamara kezelte, de a pénz felhasználására az országos egészségügyekkel foglalkozó és így az egészségügyi kordon igazgatási ügyeit intéző helytartótanács is beleszólt. (Az ügyeket a vegyes helytartótanács—kamarai egészségügyi bizottságban készítették elő, a bizottság javaslatai alapján az igazgatási kérdésekben a helytartótanács, 188 Felhő—Vörös: A helytartótanácsi levéltár. 324, 332. ,89 Mennyey: A Hitelpénztár. Magyar Gazdák Szemléje. 1939, 387—388. A hitelfőpénztárban II. József idején elhelyezett tőkék felsorolása. 190 E 70. Ben. res. 1774. máj. No. 19. 191 Uo. 1775. okt. No. 47., 1776. márc. No. 63.
