Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

I.rész. 1686-1720

Az államhitel megjavítását célzó törekvések tehát egyelőre egy életképes pénzintézet, a bécsi városi bank létrehozását eredményezték. A pénzügyi helyzet válsága azonban újabb fejlemények szülője lett. A bécsi városi bank ugyan alkalmas volt arra, hogy hozzájáruljon az állami pénzügyek lassú javulásához, de nem lehetett tőle várni a pénzügyi helyzet azonnali megszilárdítását. III. Károly trónralépte után újból a radikális reform hívei kerekedtek felül, akik — a fokozatos reform hívével, Starhemberg bécsi kamaraelnökkel szemben — újból elfogadtatták a császárral egy állami bank felállításának a tervét. Ez 1714-ben universalis bancalitas (Universalbancalitát) névvel meg is alakult. Az universalis bancalitas (továbbiakban bancalitas) céljául az állami pénzügyek rendezését, a hitel fellendítését és a kereskedelem támogatását tűzték ki. Az 1715. február 16-i császári rendelet a birodalom összes kamarai jövedelmeit és hadiadóját a bancalitas alapjához utalta, eszerint lényegében minden állami jövedelmet a bancalitas pénztárába kellett befizetni. Ennek fejében a bancalitas fedezte az összes állami kiadásokat (udvartartás, közigazgatás költségei és a hadikiadások). Az állami ellenőrzés alatt levő bécsi városi bank, majd 1714-ben a bancalitas létrehozásával a bécsi központi pénzügyigazgatásban is jelentős változások következtek be. A városi bank felügyeletére új szervet, az alsó-ausztriai helytartó és a bécsi kamaraelnök vezetésével működő ún. „Ministerialbancodeputation"-t létesítettek. A bancalitas igazgatását pedig különálló, közvetlenül a császár alá rendelt szervre, a bancalguberniumra bízták. A bancalgubernium és a bancalitas felállításával — az utóbbi bizonyos vonatkozásban az eddigi udvari fizetőhivatal (kamarai főpénztár) és a hadifizetőhivatal (hadipénztár) örökébe is lépett — a bécsi udvari kamara hatásköre jelentékenyen leszűkült. A bancalgubernium, illetve a bancalitas átvette a bécsi udvari kamarától a pénzkezelés funkcióját. Ezzel kapcsolatban 1715-ben a kamarai pénztárak ellenőreit is a bancalitas alá rendelték. A bécsi udvari kamaránál maradt a kamarai gazdálkodás irányítása és a kamarai jövedelmek beszedése (ezeket a bancalitas pénztáraiba kellett beszolgáltatni). A bécsi udvari kamara és a bancalgubernium közötti állandó torzsalkodás megbontotta a pénzügyigazgatás egységét. Az udvar e nehézségek kiküszöbölése végett a bancalguberniumot 1716-ban feloszlatta. A pénzügyigazgatás egységének biztosítása, a legfőbb államháztartási elvek kidolgozása céljából új szervként az ún. titkos pénzügyi konferenciát (Geheime Finanzkonferenz) hívta életre, amely közvetlenül az uralkodó alatt, mint annak legfőbb tanácsadó 03 véleményező szerve működött, végrehajtó hatáskör nélkül. A titkos pénzügyi konferencia a bécsi udvari kamara és a bancalitas felettes szerve lett, működésüket azonban csak olyan mértékben irányította, hogy előkészítette a két pénzügyi hatósághoz küldött császári rendeleteket. A bécsi bancalitas mint központi pénzügyigazgatási szerv és állami bank a birodalom többi országaira, így Magyarországra is kiterjesztette hatáskörét. A bancalitas fiókjai az országos kamaráktól átvették a pénztári teendőket, így a pénzügyigazgatás azoknál is kettéoszlott.

19 19 Fellner-Kretschmayr: ÖZV. I. Abt. 1. Band 99, 102, 110-118, 120-122, 128, 130., Inventar des Wiener Hofkammerarchivs. 117, 85. Vö. Kérészy i. m. 131 — 140. és Mensi i. m. 179-184, 207 skv., 436-440.