Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

IV. rész. 1772—1785

„jó állampolgárok" nevelésében támaszkodni.

183 Az egyház ilyen jellegű anyagi támogatására is II. József 1782 szeptemberében a helytartótanács igazgatása alatt álló lelkészpénztár (cassa parochorum) és a feloszlatott szerzetesrendek vagyonából — utóbbinak jövedelmét 1782 áprilisától kezdve a lelkészpénztárba kellett a kamarának beszolgáltatni — létrehozta az ún. vattásalapot (fundus religionis, religionarius).

184 A vallásalap 1783 novemberében az üresedésben levő egyházi javak jövedelmeit (intercalaris jövedelmek), később pedig a megszüntetett prépostságok vagyonát is megkapta.

185 (Ezeket szintén a vacans egyházi javakat kezelő magyar kamara utalta át a vallásaiap pénztárának.) A vallásalap ügyei egyébként a helytartótanács, illetve a helytartótanácsi egyházi bizottság hatáskörébe tartoztak. Ennek a bizottságnak a munkájában, a vacans egyházi javadalmak és a feloszlatott szerzetesrendek birtokainak kamarai kezelése következtében, természetesen kamarai tanácsosok is résztvettek.

186 A magyar kamara tehát a tanulmányi alap javainak kezelése után a másik nagy közalapítvány, a vallásalap vagyonának, illetve a vagyon egy részének a kezelését is hatáskörébe vonta. A vallásalap, a tanulmányi alaphoz hasonlóan, a magyar törvények szerint szintén az ország vagyonának (proventus regni) s nem királyi vagy felség jövedelemnek minősült. A magyar kamara hatáskörének e vagyontömeg kezelésére való kiterjesztése tehát újból alkalmat adhatott volna a magyar rendeknek a tiltakozásra. Ilyen tiltakozásról azonban az egykorú források nem tanúskodnak. Ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy a vallásalap felett, amely a helytartótanács által kezelt lelkészpénztárból fejlődött ki, a helytartótanács felügyeleti jogköre sokkal erősebb volt, mint a tanulmányi alap esetében. Már az alap létrehozásánál félreérthetetlenül leszögezték, hogy az a helytartótanács igazgatása alá tartozik. Olyan rendelkezést, amely a vallásalapot, a tanulmányi alaphoz hasonlóan, a kamarának adta volna át, nem ismerünk. A magyar kamara tevékenysége a vallásalappal kapcsolatban kimondottan csak arra szorítkozott, hogy kezelte a feloszlatott szerzetesrendek vagyonát (illetve a vacans egyházi tisztségek javait), s a bevételeket pedig átadta a vallásalapnak. A magyar rendek alapjában véve ezt a helyzetet is törvényellenesnek tekintették. Bizonyltja ezt, hogy II. József rendszerének bukása után épp a „törvényes állapot" helyreállításával kerülnek majd a vallásalap birtokai is, a tanulmányi alap birtokaival együtt, a közalapítványok gondozására illetékes helytartótanács hatáskörébe.

187 Meg kell jegyeznünk, hogy a helytartótanács és a kamara egyesítése miatt az alapítványi vagyon már 1785 óta a helytartótanács kezelésében volt. A helytartótanács azonban 1790-ig ezt kamarai 183 Uo. 163—165. 184 A vallásalap létrehozására Felhő—Vörös: A helytartótanácsi levéltár. 331 — 332., a feloszlatott szerzetesrendek birtokai jövedelmének a lelkészpénztárba való beszolgáltatására E 70. Ben. res. 1782. ápr. No. 7. A lelkészpénztárt 1733-ban hozták létre a csekély jövedelmű katolikus lelkészségek támogatására, egyházi épületek, templomok, iskolák építésének segélyezésére. Pénzalapja a kincstár és az egyházi javadalmak hozzájárulásából, az egyházi javak jövedelme után fizetendő adóból (subsidium ecclesiasticum), esetleg vacans egyházi birtokok odautalt bevételeiből gyűlt össze. Felhő — Vörös i. m. 119-121. 185 E 70. Ben. res. 1783. nov. No. 4. 186 Uo. 1782. nov. No. 4., 1783. máj. No. 4. 187 Uo. 1791. okt. No. 101., 1793. júl. No. 30 et a.