Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

IV. rész. 1772—1785

után általában tanulmányi alapnak nevezték, évi jövedelme kb. 250 000 Ft volt.

166 A magyar kamara hatáskörének a volt jezsuita vagyon, illetve a tanulmányi alap kezelésére való kiterjesztése nem volt összhangban a magyar törvényekkel. A magyar kamara ugyanis e törvények szerint csak a királyi és felségjogokon alapuló jövedelmek kezelését láthatta el, márpedig a tanulmányi alapnak, mint közalapítványnak a jövedelmei nem királyi, hanem országos jövedelmeknek (proventus regni) minősültek. Az ilyenek igazgatása a „politikai" hatóság, azaz a he!ytartótanács hatáskörébe tartozott. Ezt az ellentmondást az 1770-es években a bécsi udvar is érezte. Épp ezért 1773 októberében úgy rendelkezett, hogy a kamarai kezelés csak addig áll fenn, amíg a jezsuita vagyon átvétele s benne az alapítványi (egjdiázi) jellegű résznek a világitól való elkülönítése megtörténik. Az elkülönítés után majd az alapítványi jellegű vagyon kezelését kiveszik a kamara hatásköréből, s azt más alapítványokhoz hasonlóan, politikai hatóságra (azaz a helytartótanácsra) bízzák.

167 Ebből az látszik, hogy a kamarai kezelést részben kincstári érdek (a világi eredetű jezsuita vagyon háramlásának a biztosítása) tette indokolttá. A jezsuita vagyon átvétele és jogi természetének tisztázása 1775-ben már annyira előrehaladt, hogy az udvar 1775 júliusában alkalmasnak látta az időt a kamarai kezelés megszüntetésére. A helytartótanács, amely a feloszlatás közigazgatási ügyeit eddig is ellátta, átvette ekkor a volt jezsuita vagyon ügyeit a kamarától. Hatáskörét természetesen a királyi adományozás útján a tanulmányi alaphoz csatolt világi eredetű jezsuita vagyonra is kiterjesztették. Az átadás után a kamarai alkalmazottak továbbra is közreműködtek a még meglevő vagyonátvevő és leltározó bizottságokban, a vagyonátvételt tehát a helytartótanács és a kamara továbbra is közösen intézte, sőt a kamara vidéki pénztárai a volt jezsuiták nyugdíjait is folyósították.

168 Megmaradt a kamarai kezelés — úgy látszik — a világi eredetű jezsuita birtokok egy részénél is.

169 A jezsuita ingóságok eladásából származó pénzt, a kamara kezelésében maradt javak jövedelmeit azonban közvetlenül a tanulmányi alap pozsonyi pénztárába kellett beszolgáltatni. Ez a pénztár pedig a helytartótanács felügyelete alatt állott.

170 A magyar kamarának a tanulmányi alaphoz tartozó javak kezelésével kapcsolatos tevékenysége tehát, bár csökkent, mégsem szűnt meg teljesen. Változatlan maradt a magyar kamara hatásköre 1775 után is a tanulmányi alap jogi és peres ügyeinél, amelyeket a jezsuita rend feloszlatása óta a magyar kamara alá tartozó királyi jogügyi igazgató, illetve a kamarai ügyészi szervezet intézett. A királyi jogügyi 166 Uo. 175-177. 167 E 65. Jesuitica seu fundi studiorum. 1773. nov. No. 244. jelzetű aktában az 1773. október 18-i királyi rendelet erre vonatkozó rendelkezése így hangzik: „Quia nihilominus ea foret benigna mens et intentio nostra, ut post faetam massae fundationalis ab alia separationen, illa dein ab administratione eamerali eximatur, et in conformitate aliarum fundationum etiam per politicam jurisdictionem administretur." 168 E 70. Ben. res. 1775. júl. No. 28. (1775. július 26-i királyi rendelet.) A számadások ellenőrzésére, a jezsuita pénz vagyonnak a helytartótanács részére való átadására stb. uo. Ben. res. 1775. dec. No. 17. 169 Uo. 1776. júl. No. 13., okt. No. 2. 170 A tanulmányi alap pénztárának átadására uo. 1775. dec. No. 17., a kamarai tisztviselők által beszedett jövedelmek beszolgáltatására uo. 1777. dec. No. 12.