Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

IV. rész. 1772—1785

igazgatónak a tanulmányi alap jogügyeivel kapcsolatos feladatait részletesen 1776—77-ben szabályozták. E szerint a volt jezsuita ingatlan és ingó vagyont illető peres ügyeket a király, mint a kegyes alapítványok legfőbb patrónusa nevében a királyi jogügyi igazgató látja el az alárendelt kamarai ügyészi szervezet segítségével, mégpedig ugyanúgy, mint a kamarai peres ügyeket. A volt jezsuita birtokok ügyészeit is a jogügyi igazgató alá rendelték.

171 A jogügyi igazgatónak a kamara utasításai szerint kellett működnie. A helytartótanács azonban igényt tartott arra, hogy a jezsuiták lefoglalt levéltári iratait, amelyeket a kamarai archívumban őriztek, neki adják át, s hogy a királyi jogügyi igazgatóval a tanulmányi alap peres ügyeiben ne a magyar kamarán keresztül, hanem közvetlenül levelezhessen. A magyar kamara ezt a megoldást sérelmesnek találta, és az udvarhoz intézett 1779 februári felterjesztésében a meglevő állapot fenntartását kérte.

172 Döntés e kérdésben azért nem született, mert a tanulmányi alappal kapcsolatos kamarai hatáskör nemsokára lényegesen megváltozott. A magyar kamara, mint láttuk, a volt jezsuita vagyon, illetve az ebből keletkezett tanulmányi alap kezelését csak ideiglenesen, királyi megbízásból látta el, mégpedig jobbára csak 1773—1775-ig. Mindez egyelőre nem jelentette a magyar kamara államgazdasági feladataival, hatáskörével kapcsolatos ama szemlélet módosítását, hogy a magyar kamara csak a királyi jövedelmek kezelésére illetékes. Ezt megerősíti az is, hogy 1775-ben a tanulmányi alap vagyona tényleg a helytartótanács kezelésébe jutott. A Józsefi felvilágosodott abszolutizmus azonban ezt a felfogást elavultnak és tarthatatlannak minősítette. Az oktatásügy helyes irányítása a jozefinista elvek szerint az állam dolg iskolák fenntartásának költségeit is az államkincstárnak kell fedeznie. Ebből következett az az állásfoglalás, hogy nincs szükség különálló egyetemi és tanulmányi alapra, hanem ezt az alapot az állami jövedelmeket kezelő szervnek, a kamarának kell átvennie a helytartótanácstól.

173 Az udvar ezt az álláspontját még 1779-ben, tehát Mária Terézia életében leszögezte.

174 II. József 1781-ben felmondatta a tanulmányi alapból folyósított kölcsönöket, s az így befolyt tőkét a kamarai pénztárban helyezték el.

175 Az egyetemi és tanulmányi alap egész vagyonának a helytartótanácstól való átvételét az 1781. október 19-i királyi rendelet mondta ki. A helytartótanács hatáskörében csak az oktatásügy irányítása maradt. Az iskolák költségeit a helytartótanácsnak a kamarával közösen kellett megtárgyalnia. E tárgyalások alapján, vagy a király rendeletére utalta ki a kamara a szükséges összegeket.

176 Az egyetemi és tanulmányi alap uradalmai, telkei, épületei, egyéb 171 E 65. Jesuitica seu fundi studiorum 1777. jan. No. 4. jelzetű ügyirat, benne a vegyes bizottságnak a királyi jogügyi igazgató működését véleményező jegyzőkönyve, amely az 1776. május 31-i és szeptember 23-i királyi rendeletre hivatkozik. A királyi jogügyi igazgató működésére vonatkozó vegyes bizottsági javaslat jóváhagyása E 70. Ben. res. 1777. febr. No. 3. 172 E 70, Ben. res. 1778. nov. No. 8. A magyar kamara álláspontjára E 65. Jesuitica seu fundi studiorum. 1779. febr. No. 21. 173 Marczali i. m. II. k. Bp. 1885, 293-95. 174 E 70. Ben. res. 1779. okt. No. 27. 175 L. a 173. jegyzetnél i. m. 293. 176 E 65. Jesuitica seu fundi studiorum. 1781. dec. No. 175., benne az 1781. okt. 19-i királyi rendelet, amely kifejti II. József álláspontját a tanulmányi alappal kapcsolatban.