Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)
IV. rész. 1772—1785
tárt készítettek a rendház vagy kollégium ingatlanairól, ingóságairól, könyvtáráról, levéltáráról. Számba vették a rendház kihelyezett tőkéit és tartozásait (status activus et passivus). Feljegyezték a jobbágyi szolgáltatásokat. A rend feloszlatásának adminisztratív ügyeit a helytartótanács intézte. A magyar kamara hatáskörébe került — legalábbis ideiglenesen — az egész vagyontömeg kezelése, a birtokokkal kapcsolatos gazdasági teendők irányítása. Ilyen vonatkozásban a kamarának ugyanolyan teendőket kellett ellátnia, mint a kincstári birtokok esetében. A kamara vette át továbbá a rend levéltárait, könyvtárait, a nyomdákat, a gyógyszertárakat. Különös gonddal kellett megőrizni a birtokjogi okmányokat, szerződéseket, tervrajzokat stb., mert ezek a vagyoni viszonyok tisztázásánál döntő fontosságúak lehettek. A volt jezsuita vagyonból eredő minden pénzjövedeJmet a kamarai pénztáraknak kellett beszedniök, ezek helyezték biztonságba a rend értéktárgyait is. Pozsonyban a kamarai főpénztárnál egy külön pénztárt (cassa ex jesuítica) állítottak fel, amely a volt jezsuita vagyontömeg pénzjövedelmeit a kamarai jövedelmektől elkülönítve kezelte. E pénztárból fedezték a rend feloszlatásával kapcsolatos költségeket, a volt jezsuiták nyugdíjait, az oktatási célokra kiutalt összegeket, a volt jezsuita javak kezelésénél felmerült kiadásokat. 163 A jezsuita rend vagyonának leltározása és átvétele közben igen bonyolult feladatot jelentett a vagyon jogi helyzetének a tisztázása. A jezsuita javak zömét ún. egyházi eredetű és jellegű vagyon jelentette, amelyet a rend a katolikus egyház támogatására, iskolák fenntartására kapott többnyire a török uralom alatt elpusztult prépostságok, oltáralapítványok, apátságok vagyonából. A vagyontömeg második csoportja vegyesen egyházi és világi eredetű vagyonból állt, amelynél nehéz feladat volt ^a kétféle jellegű vagyon elkülönítése. A harmadik csoportba tartozott a tisztára világi eredetű vagyon, amely a jezsuitáknak a királyi adományokból jutott, és a király által jóváhagyott magánadományokból keletkezett. A negyedik csoport a rendházak környékén levő kisebb ingatlanokat: bányákat, telkeket, malmokat, szőlőket, gyümölcsösöket, gyógyszertárakat foglalta magába. Ide lehet sorolni a kihelyezett tőkéket és a rend különféle követeléseit is. Az egész vagyontömeget 1775-ben 7 762 521 Ft-ra becsülték (egyházi jellegű javak 3 257 868, világi jellegű javak 1 637 497, kisebb ingatlanok a rendházak székhelyén 646 766, kihelyezett tőke 1 825 340, kihelyezett alapítványi tőke 395 050 Ft). 164 Az államkormányzat az egyházi eredetű jezsuita vagyont, azzal az érveléssel, liog}- az eredetileg is nevelésügyi célokat szolgált a katolikus egyháznál, minden további nélkül tanulmányi célokra fordíthatónak vélte. A világi eredetű vagyont pedig, amely a koronára háramló fiskalitásnak minősült, az uralkodónő királyi adomány útján csatolta az oktatás céljára szolgáló vagyontömeghez. 165 Ebből a vagyonból és az egyetem már meglevő birtokaiból létesítették hivatalosan 1775-ben az 1 465 032 Ft-nyi értéket képviselő egyetemi alapot, majd 1780-ban a 2 693 994 Ft-nyi értékre becsült tanulmányi alapot. A két alapot 1780 163 A jezsuita vagyon átvételére és kamarai kezelésére E 65. Jesuítica seu fundi studiorum. 1773. okt. No. 31., E 70. Ben. res. 1773. nov. No. 5., E 65. Jesuítica seu fundi studiorum. 1773. nov. No. 30. 164 Fináczy: A magyarországi közoktatás története Mária Terézia korában. II. k. 164-68, 170-72. 165 Uo. 163-64.
