Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)
IV. rész. 1772—1785
sorolnunk részben a sóügyi osztályt (Salinaria) is, amely a sóuradalmakat irányította s bizonyos tekintetben a telepítési ügyosztályt (Impopulationalia) is. 149 A magasabb mezőgazdasági kultúra meghonosítása a kincstári uradalmakban már 1772 előtt is a magyar kamara elsőrangú feladatai közé tartozott. E feladatok közül főleg a selyemtenyésztés, a selyemfonalgyártás ügyével kellett a kamarának egyre többet foglalkoznia. A selyemtenyésztés meghonosítását inkább a délvidéki uradalmakban szorgalmazták. A határőrvidék és a Bánság birtokain, majd a horvátországi, a bácsi birtokokon, a béllyei, ráckevei, aradi, óbudai uradalomban létesültek elsősorban selyemtenyészetek. A kamara feladata volt továbbá a selyemtenyésztés meghonosítása a szabad királyi városokban is. A szlavóniai és horvátországi selyemtenyésztés fellendítése érdekében SoUenghi Károly olasz szakembert selyemtenyésztési felügyelőnek nevezték ki Eszékre. 150 Sollenghi pl. 1776-ban 20 000 Ft-ot vett fel selyemtenyésztési cé^kra a mohácsi sóhivatal pénztárából. 151 A magyar kamara a selyemtenyésztés terén lassan komoly tapasztalatokra tett szert, azonkívül selyemtenyésztési hivatali apparátus és szakszemélyzet is rendelkezésére állott. Az udvar ezért 1776-ban, a bécsi gazdasági tanács (Commerzienrat) megszüntetésekor, a magyarországi selyemtenyésztést, azaz a kincstári selyemügy mellett az országos (magánjellegű) selyemtenyésztési ügyek felügyeletét is a magyar kamarára bízta. A helytartótanáccsal közösen kellett ezeket az ügyeket ellátnia, mert a nem kincstári jellegű selyemtenyésztés, mint országos gazdasági ügy, tulajdonképp a helytartótanács hatáskörébe tartozott. 152 A magyar kamara az országos selyemtenyésztési ügy felügyeletét saját személyzetével látta el, erre, amint egy 1785. évi rendelkezés is kifejtette, nem kapott külön igazgatókat és inspektorokat. E rendelkezés szerint a magánjellegű selyemtenyésztés támogatása elsősorban nem a kincstár, hanem a helyi hatóságok feladata volt. A kamarának csak arra kellett törekednie, hogy ezt a gazdasági ágat az országban fel lehessen virágoztatni. A legjobb eredményt elérő selyemtenyésztőket legfeljebb jutalmak kiosztásával serkenthette. 153 Különleges kamarai feladatként kell megemlítenünk a birtokgazdálkodás keretén belül a telepítés ügyét, amelyet egyébként az 1772. évi utasítás is a kamara figyelmébe ajánlott. Nagyobb arányú telepítésre a kamarai és alapítványi birtokokon 1780 után került sor, amikoris II. József meghagyta, hogy a német birodalomból betelepülőket elsősorban a visszacsatolt Bánság birtokain helyezzék el. 154 A telepítés jobb megszervezése céljából a kamarai közegeknek jelenteniük kellett a telepítésre alkalmas telkek számát. A telepítési lehetőségekről tájékoztatták a német tartományok hatóságait. A telepeseket Bécsben gyűjtötték össze, s innen irányították a magyar kamara által bejelentett kamarai, alapítványi vagy esetleg magánföldesúri birtokokra. A telepesek az uradalmaktól a telken kívül vetőmagot, felszerelést, igásállatot stb. kaptak, ezen felül 10 éves adómentességben is részesültek. 155 149 L. a magyar kamarai levéltárban az 1773—1785. évi ügyosztályok iratait. 150 A selyemtenyésztésre 1. Eckhart F.: A bécsi udvar gazdasági politikája. 31 — 32.. 151 E 68. Praes. Erdődy. 1776. jún. No. 5. 152 E 70. Ben. res. 1776. ápr. No. 4., 1777. máj. No. 10. (21. fej.) 153 Uo. 1785. máj. No. 48. 154 Uo. 1782. aug. No. 15. 155 Uo. 1783. márc. No. 6., júl. No. 15., 1784. ápr. No. 31.
