Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

IV. rész. 1772—1785

tanítók legyenek. Tegye lehetővé, hogy a különféle birtokokon iparosok, mesteremberek telepedjenek meg, s a telepítés ügyét kísérje állandóan figyelemmel.

145 A kamarai birtokgazdálkodás kiszélesedéséről, ami elsősorban a magyar kamara területi hatáskörének megnövekedésével volt kapcsolatos, az uradalmi szervek ismertetésénél már szó volt. Általánosan megfigyelhető jelenség, hogy a bécsi udvar az igazgatási költségek csökkentése érdekében a birtokgazdálkodásnál ebben az időszakban a bérleti rendszert igyekezett meghonosítani. A bérleti rendszert csak azoknál az uradalmaknál nem alkalmazták, amelyekre a sóbányászat, a sószállítás, ezzel kapcsolatban a fakitermelés miatt a kamarának szüksége volt. Ezek az uradalmak többnyire az ország északi és északkeleti vidékein feküdtek. A kamara kezelésében levő uradalmak bérbeadását egyébként már 1774-ben elrendelték. A béllyei uradalmat (a királyi család birtoka) pl. tíz évre (1775—1784) évi 60 000, a ráckeveit (a királyi család birtoka) 1777-ben évi 36 000, az Aradmodenai uradalmat 1774-ben évi 190 000 Ft-ért bérbeadták. Az 1770-es években ezeken kívül bérben voltak a diósgyőri, a tapolcai uradalom és más kisebb javak is.

146 A bérbeadásra vonatkozó rendelkezéseket 1781-ben megismételték,

147 s 1783-ban, amikor a bérleti idő lejárta közeledett, a bérleti gazdálkodás alapelveit újból szabályozták. E szerint nem lehetett bérbeadni a sóügyre vagy a fakitermelésre való tekintettel a bocskói, a huszti, tiszaújlaki, püspökladányi, tokaji, peklini, hradeki és likavai uradalmakat. Csak megfelelő felszerelés után minősültek bérbeadhatónak, de egyelőre kamarai kezelésben maradtak a sárospataki, regééi, ungvári, nagyváradi uradalmak és a bácsi kerület birtokai. Ezekben az uradalmakban a birtokfelmérést és a jobbágy telkek szabályozását előzőleg be kellett fejezni. Bizonytalan volt ugyancsak a lublói és podolini uradalmak, a fiumei birtokok bérbeadása, mert a jobbágytelkek szabályozására és a felmérésre itt is szükség volt. Minden további nélkül hozzájárultak a jól berendezett óbudai, visegrádi, diósgyőri koronauradalmak bérbeadásához. Néhány kisebb birtok esetében pedig az eladás mellett döntöttek. Szabályozták egyúttal a bérleti szerződések megkötésének a módját, a bérlet időtartamát (9—12 évnél hosszabb bárletet nem lehetett kötni), a bérlő kötelességeit és jogait, a birtok bérbeadás előtti pontos leltározását stb.

148 A magyar kamarára sok munkát rótt a nagy kiterjedésű uradalmak gazdálkodásának irányítása. Növelte a birtokigazgatási teendőket az is, hogy a kincstári birtokokon (a kamarai és a koronauradalmakon) kívül az üresedésben levő egyházi javadalmak, sőt ebben az időben az alapítványi (tanulmányi alapi és vallásalapi) birtokok is a magyar kamara kezelésében voltak. E hatáskör kiszélesedésére jellemző, hogy a magyar kamaránál 1772 után négy ügyosztály (Oeconomica, Banatica, Scepusiensium XVI. oppidorum, Eluminensia) a kincstári uradalmak, egy ügyosztály (Episcopalial) az üresedésben levő egyházi birtokok, kettő (Jesuitica seu fundi studiorum, Fundationalia et ecclesiastica) az alapítványi birtokok gazdálkodásának irányítását látta el. A birtokigazgatási ügyosztályokhoz kell 145 Uo. 30-35. fej. 146 E 68. Praes. Erdődy. Extraser. No. 84, 85, 86, 89. 147 E 70. Ben. res. 1781. nov. No. 13. 148 E 58. Oeconomica. 1783. márc. No. 483 a. és E 136. Magyar kamara archívurna. Diversae instr. fasc. 9. Irreg. 253 — 59. 2!9