Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

IV. rész. 1772—1785

hogy a kamarai gazdálkodásnál a felvilágosodott abszolutizmus elvei alapján kidolgozott gazdaságpolitikai elképzelések megvalósítását tűzi ki célul. Az utasításnak a sógazdálkodást és a sóbányászatot tárgyaló fejezetéből megtudjuk, hogy a hazai (sóvári és máramarosi) só bányászat a szükségletek kielégítésére nem volt elegendő, és a só túlnyomó részét az erdélyi fejedelemségből kellett behozni. A kamarának az esetleges szállítási nehézségek miatt ezért az évi ellátás mennyiségén kívül még egy félévi tartalékmennyiséget is fel kellett halmoznia raktáraiban. A magyarországi sótermelés elégtelen volta miatt új sóbányák felkutatására hívták fel a kamara figyelmét. Meghagyták továbbá, hogy a sóigazgatási hálózat helyes továbbfejlesztése céljából a kamara a sóhivatali hálózatról térképet készítsen.

142 A kamara ezt a térképet 1773 márciusában küldte fel az udvarhoz. Ennek alapján került sor 1774-ben a magyarországi sóhivatali hálózat kibővítésére.

143 A harmincadüggyel kapcsolatban az utasítás olyan harmincadigazgatási rendszer kiépítésére hívja fel a kamarát, amely alkalmas a kincstári jövedelmek fokozására és az ország gazdasági érdekeinek a védelmére. A harmincadigazgatási rendszernek meg kell védenie a belföldi árukat a külföldi áruk káros versenye ellen, de elő kell mozdítania azt is, hogy a monarchia országaiban bőségesen termelt áru minél könnyebben külföldre jusson. Az utasításnak ez a pontja tehát a merkantilista gazdasági politika megvalósításának útját egyengeti, ami természetesen az előző (1720. évi) utasításhoz képest újszerű dolog a kamara hatáskörében.

144 (A merkantilista elvek alkalmazását a bécsi udvar egyébként már jóval 1770 előtt elkezdte a birodalomban.) A külföldi (értsd az Ausztrián kívüli külföldet) áruk behozatalának gátlására, a külföldi áruk káros versenyére utaló megjegyzés egyébként összhangban van a bécsi udvarnak Magyarországon folytatott gazdasági politikájával, amely az osztrák ipar piaci lehetőségeinek növelése céljából a vámtarifák segítségével akadályozta meg Magyarországra a külföldi áruk behozatalát. Az utasításnak a kincstári birtokok gazdálkodására vonatkozó része szintén tartalmaz a kor gazdasági politikájával, közelebbről a felvilágosodott abszolutizmus mezőgazdasági és jobbágypolitikájával összhangban álló rendelkezéseket. A kamarának e szerint arra kell törekednie, hogy a kincstári uradalmakban a földművelés, állattenyésztés, méhészet magasabb fejlettségi fokot érjen el, a hasznos növények (ipari növények) termesztése, a selyem tenyésztés nagyobb mértékben honosodjék meg, a gabona betakarítása, raktározása korszerűbb legyen. Az uradalmakat célszerű gazdasági épületekkel kell ellátni, a növekvő fasz ükség] etet erdők telepítésével kell biztosítani. Az uradalmak jövedelmének növelése céljából igen fontos az utasítás szerint, hogy a jobbágyok gazdaságai fejlődjenek, s ezért a jobbágyokat megfelelő földdel lássák el. A kamara akadályozza meg, hogy a jobbágyokkal a kincstári birtokokon rosszul bánjanak, vagy törvényellenesen kivetett szolgáltatásokkal terheljék meg őket. A kamara érezze kötelességének azt is, hogy az úrbérrendezést a kamarai és a koronabirtokokon a felsőbb rendeleteknek megfelelően hajtsák végre, és ezzel a földesuraknak is jó példát mutassanak. Gondoskodjék arról is, hogy az uradalmak falvaiban megfelelő lelkipásztorok és 142 1772. évi utasítás 28. fej. 143 E 70. Ben. res. 1773. ápr. No. 20., E 68. Praes. Erdődy. Extraser. No. 128. 144 1772. évi utasítás 29. fej.