Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

IV. rész. 1772—1785

Az építési és a hajózási osztály személyzetén kívül elsősorban a kamarai uradalmaknál továbbra is találhatunk építészeti alkalmazottakat, akik rendszerint az uradalom személyzetéhez tartoztak. Hajózási igazgatóság (Navigations Direktion). A magyar kamara vízügyi osztályának 1784. évi felállítása előtt, annak elődjeként, egy különálló hajózási igazgatóság is működött Magyarországon. Ez a hajózási igazgatóság tulajdonképp birodalmi hatáskörű szerv volt. A folyami hajózás előmozdítására, kereskedelmi célokra, a hadsereg részére történő gabonaszállítás megkönnyítése végett Mária Terézia 1772-ben hajózási igazgatóság, illetve két hajózási igazgatósági osztály létesítését határozta el. Az I. osztály (Division) feladatát a Száva ós a Kulpa szabályozásában jelölték meg, munkáját Gruber Gábor páter irányította. A II. osztály élén Walcher József abbé állott, ez az osztály a Duna szabályozási munkálatait végezte. A hajózási igazgatóság e két osztályának felettesei ekkor még teljesen bécsi udvari hatóságok voltak, működésükre a bécsi államgazdasági deputáció adott irányelveket. A cseh-osztrák kancellária átiratában csak arra kérte a magyar kancelláriát, hogy az I. osztály munkáját a horvát tanács, a II. osztályét pedig a magyar helytartótanács révén támogassa. A hajózási igazgatóság 1773—74-ben tehát csak ily módon került érintkezésbe magyarországi kormányhatóságokkal, magyar szervek alá való rendeléséről egyelőre nincs szó.

120 A továbbiakban a magyar kamara is bekapcsolódott a magyarországi folyamszabályozás ügyeibe. A Duna szabályozására vonatkozó költségvetést 1776-ban a magyar kamara készítette el, s a királynő úgy döntött, hogy erre a célra a sóárak felemeléséből keletkezett alapból (Salzauctionsfond) kell évi 20 000 Ft-ot fordítani. A vízépítési munkákra az előlegeket a magyar kamara pénztárából ennek terhére utalták ki, 1779. január 1-től kezdve a hajózási igazgatóság II. (dunai) osztályán foglalkoztatott személyzet fizetését pedig a magyar kamara fedezte. Az osztályon ekkor az igazgató mellett 4 mérnök, 1 gépkezelő, 1 hajókalauz és egyéb személyzet működött.

121 (Ez a személyzet nem azonos a kamarai mérnöki személyzettel.) Ugyanebben az esztendőben a magyar kancellária a helytartótanács és a kamara kérése alapján azzal fordult a bécsi kamarához, mint a vízszabályozási ügyek legfelsőbb fórumához, hogy a hajózási igazgatóság II. (dunai) osztályát, amely a Duna magyar és osztrák szakaszának szabályozási munkálatait végezte, a magyarországi Duna-szabályozás ügyeiben a magyar kamara és a helytartótanács alá helyezzék.

122 A bécsi udvari kamara ez ellen nem emelt kifogást, így az 1779. november 6-i királyi rendelet a hajózási igazgatóság II. osztályát a magyarországi vízszabályozási munkák tekintetében a helytartótanács és a magyar kamara alá rendelte. A helytartótanács illetékessége a vízszabályozás irányítására, igazgatási ügyeire, a kamaráé a gazdasági és pénzügyekre terjedt ki.

123 A helytartótanács és a kamara a vízszabályozás ügyeivel, amint erről már megemlékeztünk, a vegyes gazdasági bizottság ülésein foglalkozott. A kamarát egyébként a kincstári gazdálkodás szempontjából is komoly érdekek fűzték a vízszabályozáshoz. A sószállítás, a kincstári uradalmak terményeinek és fájának szállítása érdekében ugyanis a magyarországi folyókat mielőbb hajózhatóvá kellett tenni. 120 A 39. Magyar Kanc. Acta gen. 1773 : 624., 1774 : 2020. 121 E 70. Ben. res. 1776. júl. No. 1., 1777. aug. No. 4., 1779. júl. No. 7., aug. No. 9. 122 A 39. Magyar Kanc. Acta gen. 1779 : 5307. 123 Uo. 1779 : 6039. és E 70. Ben. res. 1779. nov. No. 5.