Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

IV. rész. 1772—1785

központjában működő hitelfőpénztár foglalt helyet. Személyzete egy számfejtőből, két pénztártisztből és két számvevőből állott. Vezetését, illetve felügyeletét a pénztáros és ellenőr látta el, akik azonosak voltak a kamarai főpénztár vezetőjével és ellenőrével. A pénztáros és az ellenőr a hitelbizottság utasításait követte és ténykedéséért annak felelt. A hitelfőpénztárban a kölcsönökről nyilvántartókönyveket, a bevételekről és a kiadásokról pedig naplókat vezettek. A naplókat és a felmondott kölcsönök kimutatásait havonként, a számadásokat pedig az év végén nyújtották be a hitelbizottsághoz ellenőrzés céljából. A hitelfőpénztár, mint említettük, titokban folytatta tevékenységét, s a pénztár tisztviselőit is a legnagyobb titoktartásra kötelezték.

107 A hitelfőpénztárnak a kölcsönök visszafizetésére szükséges pénzösszeget az 1774. évi rendelet szerint a kamarai főpénztár biztosította. Ilyen célra először évi 570 777 Ft-ot rendeltek a kamarai jövedelmekből, később, mivel ez az összeg túl magasnak bizonyult, kamatokra 333 664 és tőketörlesztésre 140 178 Ft-ot irányoztak elő évente. Ha a kamarai főpénztárnak a hitelfőpónztár pénzszükségletére nem volt elég fedezete, a szükséges tőkét a bécsi államadóssági pénztártól kellett kölcsönkérnie.

108 * A hitelszervezet felső fokán levő hitelbizottság a magyar kamara elnökéből, alelnökéből és pénztárigazgató tanácsosából alakult meg. A bizottság ülésein felvilágosítás adása végett a kamarai főpénztáros és a főszámvevő is megjelent. A fogalmazási és írásbeli munkák elvégzésére 1 kamarai titkárt és 2 irodai tisztviselőt is beosztottak a bizottsághoz. A bizottság döntött a kölcsönök felmondásáról, a kifizetésekről, s a kötelezvényeket is ő állította ki. A hitelpénztári ügyek tehát nem kerültek a kamara tanácsa elé. A bizottság jegyzőkönyveit, a pénztári számadásokat és kimutatásokat a bécsi kamara elnökéhez címezve, rajta keresztül terjesztették az uralkodó elé. Mivel a bécsi kamara elnöke a bécsi hiteligazgatóság vezetője volt, a felterjesztések így a bécsi hiteligazgatóság útján kerültek a királynőhöz. A bizottságnak szóló utasítások a magyar kamara elnökéhez, illetve alelnökéhez címzett királyi leiratok alakjában érkeztek le, kibocsátásukat rendszerint a bécsi és a magyar kamarai elnök közötti levelezés készítette elő. A bizottság a hitelfőpénztárhoz, a vidéki pénztárakhoz vagy a helytartótanácshoz, magánfelekhez szintén elnöki iratokat küldött. A hitelfőpénztár feljegyzés (nota) alakjában tette meg jelentéseit a hitelbizottságnak.

109 II. József idején, mivel a magyar kamarai ügyek felügyeletét 1782-ben a bécsi udvari kamarától a magyar kancellária vette át, a hitelbizottsági ügyeknek az uralkodó elé való vitele is a magyar kancellária elnökségén keresztül törtónt. A magyar hitelbizottság hatásköre meglehetősen korlátozott volt, csupán az ügyvitelre és a pénzkezelésre terjedt ki, a kölcsönök engedélyezése, a hitelügy fontosabb kérdéseinek szabályozása a bécsi udvar kezében maradt.

110 A hite]pénztári szervezet megteremtése, bár elsősorban az állami pénzügyek támogatására szolgált, abból a szempontból is jelentős fordulópont a magyar pénzügy és hitelügy történetében, hogy lehetővé tette a magántőkének az ország határán belül való elhelyezését és kamatoztatását. Tekintettel arra, hogy kölcsön ' 107 Uo. 168-170. 108 Uo. 169 — 170., Mennyey Géza: A hitelpénztar. Magyar Gazdák Szemléje. 44. évf. 1939, 331. 100 Herzog: A hitelfőpénztár. 170—171. és Mennyey i. m. 337., a hitelbizottság levelezésére 1. OL. MK. Credits Commission (1773 — 1850) nevű fond iratait. 1,0 Mennyey i. m. 384, 387. 14 209