Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

I.rész. 1686-1720

igazgatás személyzetének fizetésére kell fordítani, e fő kiadások mellett a katonai kiadások melleslegesek. A bécsi udvari kamara a XVII. század végén még mindig csak az udvartartás, nem pedig a tágabb értelemben vett államháztartás szerve volt, nagyobbszabású államgazdasági célok szolgálata nem szerepelt feladatai között. Erre anyagi ereje sem volt elegendő. 1 A Habsburg-birodalom állami kiadásainak túlnyomó részét az állandó háborúk miatt ebben az időben a katonai kiadások jelentették. A hatalmas összegű katonai kiadások fedezésére majdnem kizárólag az egyes tartományok és országok hadiadója (contributio) szolgált, nem pedig a kamarai jövedelmek. A hadiadót élesen elkülönítették a kamarai bevételektől. A kamarai bevételek á bécsi udvari pénztárba, a hadiadó-összegek végső fokon a bécsi hadifőpénztárba folytak be. A bécsi udvari kamara hatásköre a hadiadó-ügyekre csak annyiban terjedt ki, hogy a hadifőpénztárt az udvari pénztárral együtt a fennhatósága alá helyezték, s kifizetéseket mind a két pénztárból csak a kamaraelnök engedélyével lehetett eszközölni. Ettől eltekintve a hadiadó kezelésében a kamarai igazgatás a XVII. század végén igen kevés szerepet játszott. Az 1681. évi utasítással bevezetett új rendezés nemcsak a bécsi udvari kamara régi hatáskörét és feladatait, hanem — kisebb változtatásoktól eltekintve — a kamara belső szervezetét és ügyvitelét is úgyszólván változatlanul meghagyta. Az ügyintézésnek az az alapelve, hogy minden ügyet a tanácsi plénum, a tanácsülés dönt el, továbbra is érvényben maradt. Az ügyintézés meggyorsítása érdekében azonban lehetővé tették, hogy kisebb ügyeket maga az elnök intézzen el, s hogy kevésbé fontos ügyeket csak kivonatosan ismertessenek a tanácsülésen.

14 Az 1681. évi utasítás a bécsi udvari kamarának mint birodalmi központi pénzügyigazgatási hatóságnak a helyzetét az 1568. évi utasításhoz képest nem változtatta meg. Erről a kérdésről az 1568. évi utasításban majdnem szóról szóra ugyanez található.

15 Az utasítás szövege nem szól a tartományi (országos) kamarák kifejezett alárendeltségéről, hanem csak arról a magyar kamarával kapcsolatban is ismertetett speciális helyzetről, hogy a tartományi kamarák jelentéseiket ugyan a királyhoz címezik, s a rendeleteket a királytól, a király nevében kapják meg, az ügyeket azonban érdemben a bécsi kamara tárgyalja meg, a döntésre az ad javaslatot, a királyi rendeleteket is az adja ki. A valóságban a tartományi kamarák közül a prágai és a boroszlói ekkor már régebben szorosabb alárendeltségi viszonyban állt a bécsi kamarával, s 1672 óta a magyar kamara is hasonló helyzetbe került. A bécsi udvari kamara tehát a XVII. és a XVIII. század fordulóján inkább nevezhető központi birodalmi pénzügyigazgatási hatóságnak, mint a XVI. században, s ilyen vonatkozásban hatásköre ténylegesen megnövekedett.

16 14 Fr. Mensi: Die Finanzen Oesterreichs von 1701 bis 1740. Wien 1890, 112., Fellner— Kretschmayr: ÖZV. I. Abt. 1. Band. 89 — 93. 15 Fellner—Kretschmayr: ÖZV. I. Abt. 2. Band. 338—39, 625-26. Az utasítások megfelelő szövegei. 16 Th. Mayer: Das Verhältnis der Hofkammer zur ungarischen Kammer bis zur Regierung Maria Theresias. Sonderabdruck aus den „Mitteilungen des Instituts für österr. Geschichtsforschung". IX. Erg. — Bd. 1. Heft. 33 — 37. (a továbbiakban: Das Verhältnis der Hofkammer.) Mayer szerint a bécsi udvari kamara helyzetében alapvető változást jelentenek az 1672. évi császári rendelkezések, mert ekkor vált a bécsi kamara, amely eddig a császár mellett inkább udvari ellenőrző szervként, pénzügyi tanácsként, kabinettitkárság gyanánt működött, valóban az országos kamarák