Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

I.rész. 1686-1720

A magyar kamara a Habsburgok Bécsből szoros pórázon fogott kormányhatósága volt, amelynek aulikus érzelmű tisztviselői az udvar rendelkezéseit, ha nem is minden ellenkezés nélkül, általában végrehajtották. Hatásköre, mint említettük, az általános igazgatás számos ágára is kiterjedt. A bécsi udvar a magyar kamarát ebben a helyzetében nemcsak államgazdasági, hanem politikai célok megvalósítására is felhasználta. Elég, ha a kamarai szerveknek a birtokelkobzásokkal, a birtokkisajátításokkal, a birtokoknak császárhű elemek részére való eladományozásával, az ellenreformáció támogatásával kapcsolatos ténykedésére utalunk. A magyar kamara gazdasági és politikai működésének Bécsből való irányítását a Rákóczi-szabadságharc idejéig általában semmi sem gátolta. Tevékenységére 1703 után természetesen bénítólag hatottak a kuruc seregek hadjáratai, előny omulásai. A Rákóczi-szabadságharc vége felé a bécsi udvar engedményei, amelyek a felkelés leszerelését célozták, nemkülönben a szatmári békét követő bizonyos rendelkezések, változást idéztek elő a magyar kamara területi illetékességében és némileg a Bécstől való függésében is, úgyhogy 1711 után a magyar kamara helyzete bizonyos tekintetben megváltozott. E változást rögzíti az 1720. évi kamarai utasítás. A továbbiakban ezek előrebocsátásával, e szempontok figyelembe vételével vizsgáljuk meg a magyar kamara területi illetékességének, hatáskörének alakulását, szervezetének és ügyintézésének, pénzügyi gazdálkodásának viszonyait. 2. A BÉCSI KÖZPONTI PÉNZÜGYI IGAZGATÁS A Habsburg-birodalmi és a magyar pénzügyigazgatás szoros kapcsolata miatt néhány pillantást kell vetnünk az osztrák pénzügyigazgatási szervek helyzetére és viszonyaira a jelzett időszakban. A bécsi udvar központi birodalmi pénzügyigazgatási szerve, a bécsi császári udvari kamara, amely — mint jeleztük — a magyar pénzügyigazgatásra, a magyar (pozsonyi) kamara működésére a XVI. századtól kezdve nagymértékű befolyást gyakorolt, a XVII. század végén fejlődésének válságos stádiumában volt. A válság okait a birodalmi államháztartás súlyos helyzetében kell keresnünk. A Habsburgok hódító háborúi rengeteg pénzt emésztettek fel. s óriási követelményeket állítottak a birodalmi pénzügyigazgatás elé. Ezeknek a követelményeknek a bécsi udvari kamara nem tudott eleget tenni, a kiadások túlhaladták a bevételeket. Az 1680-as években ennek okát nagyrészt abban látták, hogy a bécsi kamara ügyvitele elavult, hanyaggá, az állami bevételek ós kiadások áttekintésére, a korrupció, a jövedelmek ily módon való szétfolyásának megakadályozására képtelenné vált. Mindebben, ha Sinzendorf György Lajos kamaraelnök (1650—1680) sikkasztására gondolunk, volt is igazság. Ezért az udvar a bécsi udvari kamara ügyintézésének megjavítását határozta el, s a kamara viszonyainak megvizsgálására bizottságot küldött ki. A bizottság munkálatai alapján született meg a bécsi udvari kamara 1681. január 2-i új utasítása. A bizottsági munkálatok és az új utasítás nem hoztak alapvető változást a bécsi udvari kamara munkájában, s nem oldották meg az osztrák állami háztartás égető problémáit. Az 1681. évi utasítás lényegében az 1568. évi Miksa-féle utasítás javított és kibővített változata volt. Benne továbbra is az a régi szemlélet uralkodott, hogy a bécsi udvari kamarának csak a kamarai jövedelmek kezelése a feladata, s hogy e jövedelmeket főleg az udvartartás költségeire, a központi