Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

III. rész. 1741—1772

mélyzet már a prefektusból, az ellenőrből, a pénztárosból, a számfejtőből (liquida tor), 2 pénztári tisztből és 3 járulnokból állt, tehát 9 alkalmazottból, szemben az 1750-es évek 3 alkalmazottjával.

87 A pénztári ügyek fontosságát mutatja, hogy a pénztári ügyek élére és összefogására már 1751-ben külön pénztári igazgatótanácsost jelöltek ki.

88 A pénztári ügyvitel reformjáról, a pénztári igazgató-tanácsos működéséről és hatásköréről majd a kamarai ügyvitel részletes ismertetésénél fogunk beszámolni. Ezek ugyanis fontos hetyet foglaltak el az egész kamarai ügyintézés 1740 utáni mélyreható átalakításában. A magyar kamara központi szervezete 1740 után a főpénztár újjászervezése mellett egy másik hivatallal, a levéltárral bővült. A kamarai levéltár (archívum) kialakulásának első lépéseiről már az előzőekben megemlékeztünk. A kamarai irattár mellett már 1738 óta működött egy levéltárnok, aki a nagyrészt nem a kamara regisztratúrájához tartozó, hanem a nemesi családok magszakadása révén vagy más módon a kamara birtokába jutott, elsősorban jogbiztosító jellegű iratanyag rendezésével és lajstromozásával foglalkozott. Említettük azt is, hogy az udvar e levéltári iratok feldolgozását, főleg a lappangó királyi jogok felderítése, a fiskalitások biztosítása céljából, tehát elsőrangú pénzügyi szempontból tartotta fontosnak. Ez a jogi és pénzügyi ok, az iratok tartalmának nagy jogi és gazdasági értéke bírta rá az udvart és a magyar kamarát arra, hogy az 1750-es években a levéltárnoki tisztségből külön központi hivatalt fejlesszen ki. E hivatalnak az lett a kötelessége, hogy a királyi jogokat biztosító régi okmányok összegyűjtésével, rendezésével szolgálja a magyar kamarai igazgatás elsőrendű célját, a kincstári jövedelmek biztosítását és növelését. A kamarai levéltár megszervezése tehát szorosan kapcsolódott az államgazdaság 1740 utáni reformjának a kérdéséhez. A levéltári hivatal tulajdonképp 1754-ben, Ribics Rudolf György volt bécsi egyetemi tanárnak levéltári igazgatóvá való kinevezésével alakult meg, a levéltári igazgatón kívül két lajstromozóból és 1 írnokból álló személyzettel. Ribics igazgatósága idején a magyar kamara még nem tudta a levéltárt teljesen maga alá rendelni, s a levéltár munkáját sem tudta rendszeresen ellenőrizni. Ennek az volt az oka, hogy a levéltári igazgató mint az udvar bizalmi embere, a számára adott titkos utasítás alapján főleg arra törekedett, hogy az uralkodóház trónöröklési jogát érintő, sokszor veszélyes tartalmú okmányokat a magyar kamara tudta nélkül a bécsi házi ós udvari levéltár számára kiválogassa és eltulajdonítsa. Ez a titkos utasítás kivonta Ribicset a magyar kamara fennhatósága alól, bár az 1755. október 23-i nem titkos levéltári utasítás szerint a levéltári hivatal — igaz, hogy csak Grassalkovich erélyes közbelépése folytán — a magyar kamara alá tartozott. Ribics, aki dicstelen feladatának készségesen eleget is tett, nem sokat törődött az iratfeldolgozó munkával.

89 Megváltoztak a levéltár működésének feltételei Ribics halála után, 1764-ben, amikor a levéltár élére Grassalkovich javaslatára Szendrey Benedek, a volt főszámvevő személyében, kiváló szakember került, s amikor a levéltár ténylegesen 87 E 21. Bén. res. 1770. okt. 16. 88 E 20. Refer. cam. oríg.1751. év No. 84. 89 Herzog J.: A magyar kamarai levéltár története, (a továbbiakban: A kamarai levéltár.) Levéltári Közlemények. 1928, VI. évf. 1 —4. sz. 10—12, 13—18.