Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)
III. rész. 1741—1772
a magyar kamarától függő hivatallá vált. Ekkor indultak meg a nagyobb méretű lajstromozási, rendezési és iratbegyűjtési munkálatok. A rendezésnél Szendrey javaslatára figyelmen kívül hagyták az 1755. évi utasítás proveniencia-ellenes intézkedéseit, levéltárba került rendezett és megfelelő segédkönyvekkel ellátott iratállagok megőrizhették régi rendjüket, csupán az irattárnak visszaadott anyagból kiválogatott darabok nyertek új mesterséges rendet. Mária Terézia rendkívül nagy súlyt vetett arra, hogy a kamarai levéltárban levő, illetve odakerülő iratanyag minél előbb rendezett és használható állapotban legyen. Épp ezért nem sajnálta a költségeket, s a kamaraelnök javaslatára hozzájárult a levéltári személyzet többszöri felemeléséhez. Az 1764. évi szabályozáskor még csak 6 alkalmazott dolgozott a levéltárban, ez a létszám később 8-ra, majd 1767-ben 14 főre emelkedett. A levéltári tisztviselők száma 1771-ben, nem számítva Bécsben a királyi könyvek másolásával elfoglaltakat, 17 fő volt. Ez a valóban tekintélyes létszámú személyzet, amelyet ideiglenesen, a rendezési és lajstromozási munkálatok mielőbbi befejezése céljából szándékoztak csak a levéltár rendelkezésére bocsátani, mégsem győzte a munkát. A levéltár iratanyaga ugyanis olyan mértékben gyarapodott, hogy annak rendezése, feldolgozása kb. egy évtized alatt nem vált lehetségessé. 90 A levéltár, mint említettük, a királyi jogok védelménél tett nagy szolgálatokat a kamarának. A királyi jogok érvényesítésével kapcsolatos, a kincstárnak rendszerint nagy hasznot hozó peres eljárásokat a kincstár főügyésze, a királyi jogügyi igazgató folytatta le. A királyi jogügyi igazgató, illetve az alája rendelt kincstári ügyészek számára a levéltár okmányai nélkülözhetetlenek voltak. Gondoljunk csak arra, hogy az óbudai uradalomnak a kincstár részére való visszaperlése is a levéltárban őrzött okmányok segítségével történt, s hogy pl. a fiscusnak az egyházi személyek vagyonát illető örökösödési jogát levéltári okmányokkal támasztották alá. 91 A fiskalitások, kaducitások megszerzését biztosító tevékenységből, amely Mária Terézia idején egyre növekedett, a levéltár mind nagyobb mértékben vette ki részét. A levéltár felállítása kapcsán a magyar kamara hatásköre új ügykörrel, az ún. levéltári ügykörrel (archivale) bővült. Ehhez az ügykörhöz tartozott általában a kincstári érdekek jogi dokumentációjának az összeállítása. Ebben nemcsak a levéltár, hanem más kamarai szerv, sőt megyei és városi hatóság munkájára is támaszkodhattak. A levéltári ügykör a levéltári igazgató személye körül kristályosodott ki. ö nemcsak a kamarai levéltári hivatal igazgatója volt, hanem mint kamarai igazgató-tanácsos a tanácsüléseken a levéltári ügyek előadója és a tágabb értelemben vett levéltári ügykör igazgatója is. 92 A magyar kamara központjánál 1740-től 1772-ig az előbb ismertetett szervezeti változásokon kívül más ilyennemű változás nem történt. A meglevő szervezeti egységek, hivatalok keretei bővültek, erről azonban külön emlékezünk meg. 90 Herzog: A kamarai levéltár. Levéltár. Közi. 1931, IX. évf. 226—28, 231 — 33, 235, 245. 91 Óbudára E 21. Ben. res. 1759. jan. 14. Az egyházi ügyekre uo. 1766. máj. 21. — rendelet a kamarának, hogy a levéltár a jogügyi igazgatónak az egyházi javakkal kapcsolatos örökösödésre vonatkozó iratokat adja ki. 92 Az igazgató-tanácsosi tisztséget már Ribics Rudolf is betöltötte, Szendrey szintén megkapta ezt a tisztséget. Vö. Herzog: A kamarai levéltár. Levéltár. Közi. 1928, VI. évf. 12, 17; 1931, IX. évf. 228 — 230. A magyar kamara levéltári ügyköre a jogi ügyekhez kapcsolódott. Szendrey levéltárigazgató pl. tagja volt a jogügyi bizottságnak. Vö. E 8. Protocolla commissionis juridicae. 1765—1772.
