Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

III. rész. 1741—1772

A szepesi adminisztráció kassai főpénztára, továbbá a szegedi főpénztár (nemkülönben a vidéki kamarai pénztárak) szintén csak a magyar kamara utalványozásait fogadhatták el. Ezzel a magyar kamara nemcsak visszaszerezte 1718 előtti utalványozási jogát, hanem utalványozási hatásköre (a kassai és szegedi pénztárak alárendeltsége miatt) ki is szélesedett. A kamara önálló utalványozási joga egyébként továbbra is korlátozott maradt. Minden pénztári kiutalásra ezentúl is királyi engedély vagy rendelet volt szükséges. E nélkül csak a birtokok jókarbantartására, a só- ós lőporügyek mindennapi szükségletére, az irodai szükségletekre fordított kisebb összegeket, illetve a sürgős kiadásokat lehetett kiutalni. Általában a kamara önállóan a korábbi rendeletekben szabályozott módon utalványozhatott. A költségvetésben szereplő tételek kifizetésére nem kellett királyi rendelet. Jellemző a magyar kamara csekély pénzügyi önállóságára, hogy ezt a korábbi önálló utalványozási hatáskört a főrendelet megjelenése után külön királyi rendeletben kellett újból tisztázni.

83 A pénzkiutalás mellett az udvar a pénztári számadások ellenőrzését is szigorúan a kezében tartotta. A kamarai pénzkezelő tisztviselőknek az utasítás szerint a heti pénztári kivonatokat a magyar és a bécsi kamarának, a kamarai pénztáraknak a negyedévi számadásokat a bécsi kamarának kellett megküldeniük. Ezeket a bécsi kamara számvevősége ellenőrizte. A szuperrevíziót 1749. évi rendelkezés szerint a pozsonyi, eszéki, szegedi, kassai pénztárak (ún. főpénztárak) esetében Bécsben végezték el, a felmentvényt is itt adták ki. A pénztári kimutatásokat birodalmi előírás szerint kellett megszerkeszteni. Későbbi rendelkezés a bécsi kamarának havi jelentések küldését is előírta.

84 Az újból felállított pozsonyi főpénztár személyzete kezdetben a pénztárfőnökből (prefectus), az ellenőrből (contralor), egy segéderőből állott. Később, hogy a pénztár kezelésének nehéz és felelősséggel járó munkáját megkönnyítsék, a pénztárfőnök és ellenőr maga választhatta meg és alkalmazta a segéderőket, s ezek teljesen csak tőle függtek. A segéderők felfogadására a főpénztáros és az ellenőr fizetési pótlékot húzott.

85 A pozsonyi főpénztárnak, a kamarai tanács pénzutalványozási jogának visszaállítása, a vidéki kamarai pénztáraknak (köztük a szepesi adminisztráció kassai főpénztára, a szegedi főpénztár, később a szlavón kamarai adminisztráció visszacsatolásával az eszéki főpénztár is, amelyek a legnagyobb vidéki pénztáraknak számítottak) a magyar kamara alá való rendelése jelentősen megnövelte a magyar kamara hatáskörét és munkáját. A pénztári ügykör a kamarai bevételek nagyarányú emelkedésével, a kamarai pénzgazdálkodás kiszélesedésével — erről később fogunk szólni —- a kamarai igazgatás egyre fontosabb, sőt egyik legfontosabb ágává vált. A pénztári teendők növekedésével emelni kellett a pozsonyi főpénztár alkalmazottainak létszámát is. Itt a pénztárfőnök és ellenőr mellett 1756-ban már 2 pénztári tiszt (cassae officialis) és 2 járulnok található.

86 Később egy pénztárossal (cassirius) növekedett a létszám. Amikor 1770-ben a pozsonyi főpénztár ügyvitelét korszerű szempontok szerint reformálták, a pénztári sze83 E 21. Ben. res. 1746. jan. 26. és 1746. márc. 24., illetve E 15. Exp. cam. 1746. febr. Aug. 3. 84 E 21. Ben. res. 1746. jan. 26. főrendelet és E 15. Exp. cam. 1747. júl. Off. Sol. 1., HKA. Hoffin. Ung. Rote No. 819. 1749. júl. 1., E 21. Ben. res. 1761. ápr. 29. 85 E 21. Ben res. 1746. nov. 23., 1749. ápr. 25. 86 E 15. Exp. cam. 1756. febr. Aug. 1., E 21. Ben. res. 1756. márc. 12.