Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

III. rész. 1741—1772

lését célzó tevékenység. Természetesen az ország gazdasági fejlődése is hozzájárult a kamarai feladatok szaporodásához. A birodalom központi pénzügyigazgatásában bekövetkezett változásokkal s az állami gazdasági politika újabb törekvéseivel főleg a 3. pontban felsoroltak állnak kapcsolatban. Az előzőekben nem tértünk ki a magyar kamara hatáskörének, önállóságának megnövekedésével kapcsolatos minden kérdésre. Nem beszéltünk pl. a pénztári hatáskör visszaállításáról, a magyar kamarának a háborús hitelügyben játszott igen fontos szerepéről, a kamara önálló intézkedési hatásköréről. A pénztári hatáskör kérdését majd a kamarai szervezet, a hitel ügyét a pénzügyi gazdálkodás ismertetésénél, az önálló intézkedési jogkör kérdését pedig a bécsi és a magyar kamara viszonyának jellemzésénél ismertetjük. 5. A KAMARA SZERVEZETE Magától értetődő, hogy a területi illetékesség, a hatáskör megnövekedése változásokat idézett elő a magyar kamarai szervezetben. A szervezetben történő változások nem olyan széles körűek, amint azt a hatáskör megnövekedéséből következtetni lehetne. Mindez főleg annak tulajdonítható, hogy a magyar kamarának kész szervezeti keretei voltak nagyobb feladatok ellátására is, amelyeket szükség esetén csak ki kellett tágítani. Egyes szervezeti változásoknak azonban — mint pl. a pénztári szervezet újjáépítésének — döntő jelentőségük volt a kamarai igazgatás további fejlődésére. A pénztári szervezetnél történt változás a bécsi universalis bancalitas 1745 évi feloszlatásának, tehát a birodalmi pénzügyigazgatás már ismertetett racionalizálásának volt a következménye. Az universalis bancalitas helyét átvevő kamarai és katonai pénztári főigazgatóság 1746 januárjáig tartó ideiglenes működése után megszüntették a bancalitas egész birodalmi szervezetét, s a pénztárügyet — amint erről már szó volt — a központi és a tartományi pénzügyigazgatásban újból egyesítették a kamarai gazdálkodási ügyekkel. Magyarországi viszonylatban ez véget vetett a pozsonyi bankképviselet működésének, nemkülönben a kassai és szegedi kamarai főpénztárak bankfiókjellegét is megszüntette. Helyükbe újból felállították a pozsonyi kamarai főpénztárt, továbbá a kassai és szegedi főpénztárakat, s ezeket közvetlenül a magyar kamara alá helyezték. A bankkirendeltségek helyébe lépő kamarai főpénztárak egyelőre még egyesítve maradtak a hadipénztárakkal (a bancalitas ugyanis a kamarai bevételek mellett a hadiadót is kezelte), utóbbiak azonban nem a magyar kamara, hanem a továbbra is működő bécsi hadipénztári főigazgatóság fennhatósága alatt voltak. A bécsi hadipénztári főigazgatóság megszűnése után a magyarországi hadipénztárak 1749—50-ben elváltak a kamarai főpénztáraktól.

82 A kamarai pénztárügy átszervezésével kapcsolatban újból szabályozták a magyar kamara pénztári hatáskörét és a pozsonyi főpénztár működését. A pozsonyi főpénztár ezentúl ismét csak a magyar kamara utalványozására fizethetett. 82 E 21. Ben. res. 1746. jan. 26., a bancalitas és kirendeltségei megszüntetésére uo. 1749. márc. 8. és 1750. ápr. 20., E 15. Exp. cam. 1749. jan. Aug. 4., a katonai pénztárak elkülönítésére. HKA. Hoffin. Ung. Rote No. 817. 1749. márc. 8., a szegedi pénztárak elkülönítésére.