Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

III. rész. 1741—1772

1760-as években a kamara szintén nem érvényesítette rendszeresen. A bécsi udvar vette elő ezt a kérdést az 1760-as években, a királyi jogügy igazgatónak kellett a problémát megvizsgálnia. A vizsgálat után a magyar kamara azt javasolta, hogy az 1703. évi Kollonics-féle konvenciót kellene a királyhoz jóváhagyás végett felterjeszteni, illetve folytatni az egyházzal az 1715 után megszakadt tárgyalásokat ebben a kérdésben.

80 A magyar kamarai gazdálkodás egyik igen fontos ágánál, a bányászat és a pénzverés ügyénél a magyar kamarai igazgatás korábbi csekély hatáskörét is elvesztette. A magyarországi pénzverés és bányaügy 1747-ben a bécsi bányászati collegium fennhatósága alá került, a selmeci főkamaragrófot, a szomolnoki és a nagybányai bányainspektort is ennek rendelték alá. Ezzel az intézkedéssel megszűnt az a korlátozott befolyás is, amelyet a szepesi kamarai adminisztráció a megelőző időkben a felső-magyarországi, továbbá a nagybányai bányakerületek felett gyakorolt. A bányaszámadásokat ezentúl a bécsi udvari kamarai számvevőségnek a bányahivatalokhoz kiküldött számtanácsosa ellenőrizte, s a jövedelmeket pedig a kassai kamarai pénztár helyett a szomolnoki bányafőhivatal pénztárába kellett beszolgáltatni (innen Bécsbe küldték fel a pénzt). Grassalkovich Antal kamaraelnök — a maga fortélyos módján — megkísérelte, hogy a magyar kamara legalább azokat a bányaügyeket tarthassa meg magának, amelyek a szepesi kamara alá tartoztak. Ezért 1749-ben, hangsúlyozva azt, hogy az udvari kvóta és a kamatok fizetésével mennyire sikerült a kincstár adósságait csökkenteni, a szomolnoki rézbányák, a nagybányai arany- és ezüstbányák kezelésének visszaadását kérte. Grassalkovich Ígéretet tett arra, hogy e bányákból az addiginál nagyobb jövedelmet fog kihozni. A bécsi udvari kamara, azzal érvelve, hogy a bányaügyet terhelő adósságok az egész birodalmi bányaügy összefogását kívánják meg, nem javasolta a magyar kamaraelnök kérelmének teljesítését. Grassalkovich kérelmét el is utasították.

81 A bányaügy birodalmi összpontosításából így Magyarország sem maradt ki. A magyar kamara hatáskörében csupán a nemesfém tiltott kivitelének és a pénzhamisításnak az üldözése maradt. A mag\ar kamara hatásköre, tevékenysége tehát nagymértékben megnövekedett az 1740—1772-ig terjedő három évtized alatt. Összefoglalva az előbb elmondottakat, azt lehet megállapítani, hogy a magyar kamara feladatainak megnövekedésében, munkájának kiszélesedésében három fontos tényező játszott közre: 1. Az 1741. évi országgyűlésen a nemesi rendeknek adott engedmények, amelyek lehetővé tették addig a bécsi kamara igazgatása alatt levő területek nagy részének a magyar kamarai igazgatás alá való rendelését, továbbá a sómonopóliumnak, a legfontosabb kamarai jövedelemnek az átvételét. 2. Azok a feladatok, amelyek a háborús gazdálkodás következtében hárultak a kamarára, mint pl. a hadélelmezés ügye, a lőpor- és salétromgyártás. 3. A felvilágosodott abszolutizmus gazdasági politikájából eredő feladatok, mint pl. a mezőgazdaság, a városok fejlesztése, telepítés, úrbérrendezés, az 1754. évi vámszabályzat végrehajtása, továbbá általában a kamarai jövedelmek növe80 E 21. Ben. res. 1766. márc. 25., 1766, máj. 21., E 15. Exp. cam. 1766. nov. Aug. 17., E 182. Arch. fam. Koller. No. 142. 81 E 21. Ben. res. 1747. jún. 12., HKA. Hoffin. Ung. Rote No. 816. 1749. febr. 6. 14-15. í! 129