Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

III. rész. 1741—1772

gel járó tisztségekre a választó polgárság tagjait javasolták kinevezni, s óvadékot kellett tőlük kérni. A városi igazgatás színvonalának emelése végett a királyi rendeletek azt is meghagyták, hogy nagyobb gondot fordítsanak a városi iskolákban a számolás és az írás oktatására.

72 A városok szabályozására kiadott 1770. évi rendelkezésben felhívták a magyar kamara figyelmét a céhek visszaéléseinek megszüntetésére, a csavargók és koldusok ügyének rendezésére, vendéglők felállítására, iskolák létesítésére, tanítók alkalmazására, az erdők szabályozására, feltérképezésére, a tűzrendészet megteremtésére, tűzoltókészülékek beszerzésére, a városi lakosság, főleg az iparosok összeírására, telkek felmérésére és becslésére (a helyes adókivetés céljából), külön bírósági tanácsülések rendszeresítésére stb. Ez a rendelkezés azt is meghagyta, hogy azok, akik a szenei „politicum et camerale studium"-ot elvégezik, előnyben részesüljenek a tanácsnoki tisztségek betöltésénél. Ügyelnie kellett a kamarának arra is, hogy a városi haszonvételeket, üzemeket, javadalmakat helyesen és nagyobb jövedelem biztosítása végett árverés útján adják bérbe.

73 A szabad királyi városok mint a király földesurasága alá tartozó „jószágok", számos tekintetben ugyanolyan elbánásban részesültek, mint a kamarai uradalmak. Itt észlelhető elsősorban a felvilágosodott abszolutizmus célkitűzéseihez fűződő új államgazdasági politika alkalmazása a városoknál. A magyar kamarának a városokban is szorgalmaznia kellett a telepítést, az eperfaültetést és a selyemtermelést, ipari üzemek (manufaktúrák) alapítását.

74 Az udvar elképzelése rendszerint az volt, hogy a városok saját jövedelmükből fedezzék a selyemtermelés meghonosításának, a manufaktúrák alapításának költségeit. A városok ilyen célokra általában nem szerettek áldozni, s nem is igen volt pénzük rá.

75 Az előzőekben a kamarai igazgatás és gazdálkodás olyan ágaival foglalkoztunk, amelyeknél a feladatok és teendők 1740 után a legnagyobb mértékben növekedtek. Egyébként — ez a területi illetékesség növekedésének természetes velejárója volt — a kamara teendői Mária Terézia korában minden vonalon megszaporodtak, így volt ez a lappangó királyi jogok felderítésével, a magvaszakadt javaknak a kincstár részére való biztosításával, s a királyi fiscust illető egyéb jogok érvényesítésével kapcsolatos tennivalókkal is. A birtokgazdálkodásnál már kimutattuk azt, hogy magszakadás, háramlás révén ebben az időben nagy kiterjedésű uradalmak kerültek a kincstár tulajdonába, és a háramlás következtében megszerzett javak (fiscalitas, caducitas) jelentősen növelték a kincstár vagyonát. Az udvar épp ezért többször felhívta a magyar kamarát arra, hogy a fiskalitásokra különös gondot fordítson, s a bevételek növelésére adódó ilyen lehetőségeket minél jobban használja ki. A fiskalitásokból befolyt pénzjövedelmeket 1748-tól kezdve külön kellett kezelni, s erre külön pénztárt (ez természetesen a kamarai főpénztár egy részlege lehetett) kellett létesíteni.

76 72 E 21. Ben. res. 1755. máj. 6., 1762. jan. 20. 73 Uo. 1770. okt. 27. a magyar kamara 1766. márc. 11-i felterjesztésére érkezett 74 Uo.'1763. febr. 1., 1764. jan. 30. 75 Uo. 1765. márc. 5., Buda és Pest állásfoglalására. Fővárosi lvt. Budai lvt. Cameralia ant. 299. és Locum. ant. 826., Pesti lvt. Int. a. a. 4864. 76 E 21. Ben. res. 1742. dee. 20., 1748. okt. 22., HKA. Hoffin. Ung. Rote No.805. 1747. jún. 9. 233 — 256.