Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

III. rész. 1741—1772

meghonosítására, amelyeket Európának ezeken a területein rendszerint az államhatalom teremtett meg. Ilyen kísérleteknek, a bécsi udvar gazdasági politikájának 1770 előtti időszakában, amikor az udvar még nem zárkózott el teljesen a magyar ipar fejlesztése elől, valóban tanúi lehetünk a kincstári birtokokon. Az iparfejlesztés kérdéséhez azonban az udvar még a kincstári birtokgazdálkodás vonatkozásában is csak fenntartással nyúlt. Csak Ausztria iparára nem ártalmas vagy az osztrák ipar számára szükséges, félkész gyártmányokat készítő iparágak meghonosítását vélte ajánlatosnak. Az ilyen jellegű iparpártolás Magyarországon a kamarai birtokokon indult meg. A bácskai és a magyaróvári uradalmakban kincstári segítséggel hozzákezdtek a gyapotfonás elterjesztéséhez, s az 1760-as években Apatinban posztómanufaktúrát állítottak üzembe, amely azonban szakértelem és kellő támogatás hiányában rosszul működött.

44 Ugyancsak az 1760-as években, főleg a bácskai és a szlavóniai uradalmakban, tették meg az első lépéseket a selyemfonás elterjesztésére, selyemfonók felállítására is.

45 (A legtöbb eredményt ilyen téren szintén a bécsi fennhatóság alatt levő bánsági birtokok mutattak fel.) Az említett kísérletek mellett még a vasgyártás fejlesztése érdekében tett intézkedések érdemelnek figyelmet, mégpedig főleg a diósgyőri uradalomban. A vasgyártás előmozdítását a kincstári birtokokon az udvar az örökös tartományok vasellátása szempontjából is szükségesnek tartotta 46 Kincstári manufaktúrák alapítása terén a magyar kamara 1772-ig kevés eredményt ért el, ehhez a kamara alkalmaZottainál a kellő érdeklődés és a szakértelem is hiányzott. Kempelen Farkas volt az egyetlen kamarai tisztviselő, aki ilyen vonatkozásban érdemleges munkát fejtett ki.

47 A birtokgazdálkodás vonalán a magyar kamarának az említetteken kívül ebben a korszakban egyéb teendői is akadtak. Ezek közül az 1760-as években a telepítés -ügyét kell kiemelnünk, amely összefüggött a birtokok jövedelmezőségének növelésével és az iparfejlesztéssel. A telepítésre ekkor elsősorban a bácskai és az aradi uradalmakat szemelték ki. A telepítési ügyek központi irányítására Cotthmann Antal kamarai tanácsos személyében külön kamarai referenst is kineveztek. A telepítésügy később a kamara igen fontos feladatává vált

48 Nehéz és kényes feladattal növelte a magyar kamara birtokgazdálkodási és birtokigazgatási feladatkörét az úrbérrendezés, a felvilágosodott abszolutizmus nagyszabású agrárreformja Mária Terézia idején. Amikor az úrbérrendezés ügyében az előkészítő tárgyalások megindultak, kitűnt, hogy a királyi földesuraság alatt levő birtokokon a parasztság telkei és szolgáltatásai épp annyira rendezetlenek, mint a magánföldesurak birtokain. Mivel az úrbérrendezésnek ellenálló nemesség ezt nagy mértékben kihasználata volna, Mária Terézia elrendelte, hogy a kamara kezelésében levő uradalmakban az úrbérrendezést teljesen az országos érvényű rendelkezések szerint, mintaszerűen kell végrehajtani, és a példaadás kedvéért a kincstári uradalmakban a parasztokkal különösen szelíden bánjanak. A kincstári uradalmakban 1765—66 után valóban nagy erővel hozzáláttak az úrbérrendezés végrehajtásához. "Eckhart F.: A bécsi udvar gazd. pol. 81, 85—88. 46 E 21. Ben. res. 1764. jan. 30. 46 Uo. 1755. máj. 24., 1767. máj. 25. "Eckhart F.: A bécsi udvar gazd. pol. 86, 99—100. 48 A telepítés szorgalmazására E 21. Ben. res. 1763. febr. 1., dec. 6., 1764. jan. 2.