Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)
III. rész. 1741—1772
Az ismertetett birtokgazdálkodási feladatokból is látható, milyen sokrétű tevékenységet kellett a magyar kamarának az uradalmakban ellátnia. 49 A birtokgazdálkodás szorosan összefüggött a sóbányászattal és a sószállítással is, hiszen a bányák táplálását az uradalmak látták el, a sószálhtáshoz szükséges fát pedig a kincstári erdők biztosították. A magyar kamarának az osztrák örökösödési és a hétéves háború korszakában természetesen háborús gazdálkodással kapcsolatos teendői is voltak. így 1742-ben a salétrom- és lőporkészítés ügyét is gondjaira bízták. A salétrom- és lőporgyártás hazánkban akkor még meglehetősen fejletlen volt, a kamarának kellett a szükséges lépéseket megtenni a lőporkészítés fellendítésére, főleg a kincstári birtokokon és a szabad királyi városokban. A kamara fedezte a felmerülő kiadásokat, készítette el a salétrom- és lőporszámadásokat. Erre a feladatra külön kamarai tisztviselőt neveztek ki. Alája rendelték a megfelelő személyzetet (raktáros, anyagkezelő). A magyaróvári uradalomban egyébként ekkor 3 kincstári salétromfőző volt üzemben. A salétrom- és lőporgyártás ügyének országos irányítása csak 1747-ig maradt a magyar kamaránál, akkor ezeknek az ügyeknek az élére az egész monarchiára kiterjedő hatáskörrel Liechtenstein herceget, a birodalmi tüzérfőfelügyelőt állították. A magyar kamara az új igazgatónak adta át a lőporgyártási felszerelést és a személyzetet is. 50 A hadsereg ellátása, amely többé-kevésbé mindig a kamarai teendők között szerepelt, a háborúk alatt szintén megnövekedett feladatokat rótt a magyar kamarára. Az 1740-es évek elején e feladatok még nem vették nagyobb mértékben igénybe a magyar kamarai apparátust, mert a kamara ugyan közreműködött a hadsereg kincstári terménnyel való ellátásában, de a hadellátás ügye tulajdonképp nem tartozott alája. A hadellátás ügyét magyarországi viszonylatban is központilag Bécsből intézték. Élén a főhadbiztosság és a bécsi udvari kamara irányításával működő hadélelmezési főhivatal állott. A hadellátási szervezettel és személyzettel Magyarországon is ez a hivatal rendelkezett. A hadsereg gabonával való ellátását egyébként ebben az időben bérbeadták az élelmezési főhivatal vezetőjének, Bosch Ferdinánd élelmezési alezredesnek. A bérlő vásárolta meg a kincstár gabonáját a katonaság részére. A hadélelmezési szervezet bérbeadása tehát a harmincadbérlethez volt hasonlatos, bérlő átvette a gabonaellátás egész magyarországi (közelebbről véve Magyarországra, Szlavóniára, a Bánságra kiterjedő) szervezetét és személyzetét, ennek munkáját a bérlet tartama alatt ő irányította, a bécsi udvari kamara és a főhadbiztosság csak ellenőrizte tevékenységét. A lényeges követelmény főleg az volt, hogy a bérlő a kikötött kenyérmennyiséget a megállapított áron a helyőrségek részére leszállítsa. A szerződés ugyanis csak a várakban, a városokban állomásozó helyőrségek (beleértve a bécsi helyőrséget is) ellátására szólt. 51 49 Uo. 1764. nov. 25. és Szabó D.: A magyarországi iirbérrendezés története Mária Terézia korában. Bp. 1933, I. k. 83, 92 — 93., 201-03, 207-09. — A birtokügyek szaporodása miatt a kamaraelnök a számvevőség gazdasági osztálya részére létszámemelést kér. HKA. Ung. Cam. Abt. 1. Rote No. 3. Subd. 4. 52 ex junio 1771. 50 E 21. Ben. res. 1742. júl. 28., 1743. ápr. 29. A salétromtermelés fontosságát fejtegető terjedelmes aktacsomó HKA. Hoffin. Ung. Rote No. 773. 1743. jan. 13. 399 — 459 fol. A salétrom- és lőporügyek átadására E 21. Ben. res. 1747. aug. 4., nov. 27. 51 E 21. Ben. res. 1744. szept. 3., az inszurrekció gabonával és zabbal való ellátása. A gabonaszállítás 1747/48. évi bérletére OL. Magyar kamara arch. Arch. fam. Kollcr No. 97.
