Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

III. rész. 1741—1772

fontos terrénumai voltak, a kormányzat többek között arra törekedett, hogy e birtokok a mezőgazdasági meliorációs törekvések kísérleti telepei és gócai legyenek. A kincstári birtokokon inkább 1760 után lehetünk tanúi ezeknek a törekvéseknek, a kísérletek elsősorban az igényesebb ipari növények meghonosítását célozták. A kelmék festéséhez szükséges festőnövények termesztését a magyaróvári uradalomban, majd a bácskai uradalomban sikerült kezdvező eredménnyel meghonosítani. A Bácskában a buzér és a kékfestő csülleng az 1760-as években már jó termést hozott. Ugyanitt 1765-ben elkezdték a kender termesztését. Apatin környéke lett a kendertermesztés központja. A lentermesztésre szintén történtek próbálkozások, 1765-ben cseh lentermesztési szakkönyveket terjesztettek a kamara útján. A lentermesztés és a gyapottermesztés terén azonban eredményt nem sikerült elérni.

41 A legtöbb áldozatot az eperfaültetés és a selyemtermelés meghonosítása érdekében hoztak. Az első kísérletek a határőrvidéken és Szlavóniában vezettek eredményre. A péterváradi, óbudai, béllyei, visegrádi, bácskai, magyaróvári uradalmakon kiterjedt eperfaültetvényeket létesítettek, Bácskában az 1760-as évek végén 20 000 eperfa segítségével több mint 20 mázsa selyemgubót sikerült termelni. Szlavóniában Solenghi személyében olasz szakember állt a selyemtermelés élén.

42 A bécsi udvartól kiinduló mezőgazdasági reformok igazi terrénuma a Bánság volt, amely ekkor úgyszólván összefüggő kincstári birtoktestet képezett. Ez a terület azonban ekkor még nem tartozott a magyar kamara fennhatósága alá. Az állattenyésztés terén a magyar kamarát, bécsi intencióra, elsősorban a ló- és juhtenyésztés foglalkoztatta. A katonai szempontból fontos lótenyésztés előmozdítása érdekében a kamarai birtokokon — kevés eredménnyel — méntelepeket próbáltak létesíteni. A juhtenyésztés ügye az osztrák szövőipar nyersanyagigényével állott szoros kapcsolatban. Jobb minőségű gyapjú nyerése végett az aradi és a bácskai kamarai birtokon macedón juhtenyészetet létesítettek. A viasztermelés szempontjából igen fontos méhészetet is felkarolták, 1767-ben ezért kamarai méhészeti igazgatót neveztek ki, aki azonban nem váltotta be a működéséhez fűzött reményeket.

43 A szarvasmarhatenyésztés, a gabonatermesztés minőségi megjavítása a kincstári birtokgazdálkodás vonatkozásában már nem játszott ilyen elsőrangú szerepet. E két termelési ág volt a legelterjedtebb Magyarországon, így a kincstári birtokokon a meglevő termelési színvonallal is biztosítani lehetett Ausztria élelmiszerellátását. A gabonánál inkább a korszerűbb tárolás (magtárak építése) kérdésével foglalkoztak. Az iparfejlesztés, amely egyébként az abszolutizmus gazdaságpolitikájának ebben az időben a legfőbb célkitűzése volt, a bécsi udvar magatartása miatt természetesen sokkal kevesebb figyelemben részesült, mint a mezőgazdaság. A magyar kincstári uradalmak kiválóan alkalmasak lettek volna különféle olyan iparágak 41 E 21. Ben. res. 1763. dec. 6., 1764. jan. 4., Eckhart F.: A bécsi udvar gazd. pol. 2>j 29 42 E 21. Ben. res. 1763. máj. 9., 1764. jan. 30. és Eckhart F.: A bécsi udvar gazd. pol. 21-22. 43 Eckhart F.: A bécsi udvar gazd. pol. 39 — 43., E 21. Ben. res. 1767. ápr. 29.