Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

III. rész. 1741—1772

tartotta tiszteletben a magyar pénzügyigazgatás különállását, s a magyar rendeknek is csak ennyiben sikerült a magyar pénzügyigazgatás önállóságát biztosítani. Ezzel szemben azokat a gazdasági és pénzügyi elveket, amelyeket a bécsi udvar központi hatóságai az államgazdaságnak, a gazdasági életnek összbirodalmi összefüggésekben való fejlesztésére épp a két háború válságának hatása következtében a felvilágosodott abszolutizmus elvei alapján dolgoztak ki, a magyar pénzügyigazgatásban is alkalmazták. E gazdaságpolitikai törekvések a magyar kamara munkáját is jelentősen befolyásolták, s a magyar kamarát is szoros szálakkal fűzték a bécsi központi pénzügyigazgatási szervekhez. Sőt ilyen vonatkozásban a magyar kamarára hárult az a feladat is, hogy a bécsi udvar gazdasági politikájának bizonyos intézkedéseit végrehajtsa. Ilyen szempontból tehát a magyar kamarai pénzügyigazgatás is elfoglalta helyét a Habsburg-birodalom összbirodalmi pénzügyigazgatásában, és egyik exponense volt Magyarországon a felvilágosodott abszolutizmus gazdasági törekvéseinek. Mindezek a körülmények alapvetően határozták meg a magyar kamarai igazgatás fejlődését Mária Terézia uralkodásának idején. Elsősorban ezeket kell figyelembe vennünk, ha a magyar kamara gazdasági hatáskörének, ügyvitelének, szervezetének és pénzügyi gazdálkodásának változásait ebben a korszakban alaposabban meg akarjuk ismerni. Természetesen a kamara ügyvitelének, szervezetének fejlődésére egyéb tényezők is hatottak. Ezekről a megfelelő helyen szintén meg fogunk emlékezni. 3. A KAMARA MEGNÖVEKEDETT TERÜLETI ILLETÉKESSÉGE A magyar kamara területi illetékességének megnövekedését az 1741. évi 14., 18. és 50. tc.-ek végrehajtása tette lehetővé. Az 1742. március 10-i királyi rendelet értelmében (az 1741. évi 18. tc. részbeni végrehajtása) először a szegedi kamarai kerület (szegedi inspektorátus, szegedi provizorátus) jutott a magyar kamara fennhatósága alá.

15 A szegedi inspektorátust addig a bécsi udvari kamara igazgatta. A szegedi inspektorátus hatásköre a Csongrád, Csanád, Arad, Bács-Bodrog, részben Zaránd megyék kamarai gazdálkodási ügyeire terjedt ki. Az átadás után 1743—44-ben megszüntették és a kamarai igazgatáshoz csatolták a tiszai és a marosi katonai határőrvidéket is.

16 A szegedi inspektorátus területén a legnagyobb birtokkomplexum Bács-Bodrog megyében feküdt, ennek igazgatására külön bácsi adminisztrációt tartottak fenn, amelyet a szegedi inspektorátussal együtt szintén a magyar kamara alá eső területhez kapcsoltak.

17 Néhány évvel később, 1746-ban (az 1741. évi 50. tc. alapján) Alsó-Szlavóniát helyezték magyar fennhatóság alá, s a visszacsatolt részben három megyét (Szerem, Verőce, Pozsega) szerveztek. A katonai határőrvidék a Péterváradtól Zimonyig, Zimonytól a Bossut folyóig húzódó keskenyebb sávra szorult vissza. A magyar kamara átvette ezen a területen a kincstári gazdálkodás irányítását, amely addig a kamarai igazgatás helyi szervével, a szlavón adminisztrációval, illetve igazgatósággal együtt a bécsi kamara alá tartozott. A szlavón ideiglenes 15 E 21. Ben res. 1742. márc. 10. 16 Uo. 1745. dec. 15. 17 Uo. 1744. ápr. 4., 1746. jan. 18.