Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

III. rész. 1741—1772

összes gazdasági kérdéseire kiterjedt, így a kamarai pénzügyigazgatás számos ágára (vámrendszer, állami ipari üzemek, kincstári mezőgazdaság) is befolyást gyakorolt. A magyar ügyek tárgyalására a magyar és erdélyi kancellária 1—1 tanácsost delegált a gazdasági tanácsba.

14 A Kaunitz-féle rendszer tehát a belső kormányzatnak a végrehajtással, a gyakorlati igazgatással foglalkozó szervezeténél erős széttagoltságot honosított meg. Az egész államgépezet központi összefogását és elvi irányítását pedig az államtanácsnak tartotta fenn. Mária Terézia korszaka — mint említettük — nemcsak a nagy államigazgatási átszervezések, reformok miatt jelent fordulópontot a Habsburg-monarchia történetében, hanem az állami gazdasági politika gyakorlatának megváltozása tekintetében is. A hagyományos gazdasági politika általában csak az állami pénzügyigazgatás szervezetének, a kincstári javak kezelésének megjavításával, a kincstár bevételével törődött. Ezen a vonalon próbálta megoldani az államgazdaság nehézségeit a Haugwitz-, s részben a Kaunitz-féle reform is. Az államháztartás zilált viszonyainak rendezésére azonban mindez nem bizonyult elegendőnek. Az osztrák örökösödési háború válsága, Szilézia elvesztése mindinkább megerősítette az állami gazdasági politika modernebb irányzatát, amely a birodalom gazdasági fejlettségében, a nagyipar és a kereskedelem fellendítésében látta az adózóképesség, ezzel kapcsolatban az állami jövedelmek megnövekedésének a legfontosabb feltételét. Ennek az irányzatnak a megerősödését jelzi 1746-ban a gazdasági és kereskedelmi igazgatóság felállítása, de ilyen irányban működött az 1761-ben megszervezett birodalmi államtanács is. Ezek a törekvések a pénzügyigazgatási központi hatóságok számára, amelyek eddig úgyszólván csak állami financiális kérdésekkel foglalkoztak, szintén új feladatokat jelöltek ki. Meg kell jegyezni, hogy az állami gazdasági politikának hagyományos, a pénzügyigazgatási szervezet megreformálásával, gyakori átszervezésével operáló irányzata— amint majd látni fogjuk — továbbra is fontos szerepet játszik a bécsi udvar államkormányzatának történetében. A Kaunitz-féle kormányzati reform a magyar pénzügyigazgatás szervezetét szintén nem érintette. Lényeges befolyást gyakoroltak azonban a magyar kamara hatáskörére és működésére a bécsi udvar gazdasági politikájának előbb említett új szempontjai és törekvései. 2. A HÁBORÚS VÁLSÁG ÉS A MAGYAR KAMARA Az osztrák örökösödési és a hétéves háború következtében kialakult helyzet — mint láttuk — eléggé egyértelműen a központosítást, a rendi befolyás gyengülését, a felvilágosodott abszolutizmus szervező erejének a növekedését segítette elő a Habsburg-birodalom osztrák és cseh tartományainál. A magyar fejlődés, annak ellenére, hogy az alapvető cél magyar viszonylatban is a kincstári jövedelmeknek lehetőleg összbirodalmi államháztartási célokra való felhasználása és az állami jövedelmek növelése volt, az osztrák fejlődéshez képest — főleg az 1740-es 14 Fr. Walter: ÖZV. II. 1/1. 305 — 308, 323, 338 — 41., a gazdasági politika megváltozására Eckhart F.: A bécsi udvar gazd. pol. 13 — 14. Vö. Ember Gy.: Der österreichisehe Staatsrat und die ungarische Verfassung. 1761 — 1768. Bp. 1959 — 1960, 115—119.