Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

III. rész. 1741—1772

előjogainak megnyirbálása, a polgárság és a parasztság a túlhajtott adóztatás miatt, szintén elégedetlen volt. Nehézségeket okozott az is, hogy a directorium nem tudott megbirkózni az egyesített általános és pénzügyigazgatás óriási feladatkomplexumával, a központosítás túlzottnak bizonyult. A hétéves háború első éveinek sikertelensége után egyre erősödött a rendszer ellenfeleinek tábora. Amikor pedig Kaunitz államkancellár, a külügyek vezetője, aki a külpolitikailag jól előkészített háború eredménytelenségét a monarchia nem megfelelő kormányzatával magyarázta, szintén ehhez a táborhoz csatlakozott, Mária Terézia hozzájárult a belső igazgatás újabb megváltoztatásához. Az 1761. évi reform Kaunitz javaslatai alapján született meg. Kaunitz véleménye szerint a Haugwitz-féle reform alapelgondolásai, a központosítás, az igazságügy elválasztása a közigazgatástól, a rendi befolyás visszaszorítása helyesek voltak, a bajokat a directorium rossz gyakorlati megvalósításában kell keresni, innen eredt a kormányzás zűrzavara, nehézkessége, az aktatologatás, továbbá a kellő áttekintés, az egyes departamentumok (kormányzati ágak) együttműködésének hiánya, végső soron az államháztartás válsága is. E bajok elhárítása végett, a helyes kormányzási elvek kidolgozására Kaunitz egy államtanács létrehozását hozta javaslatba, hogy az az uralkodó elnökletével, mint tanácsadó testület, az összes belpolitikai ügyekben véleményt alakítson ki, s valamennyi főhatóság munkáját egységesen irányítsa. Az államtanács (Staatsrat) 1761-ben valóban létre is jött, s a monarchia kormányzásában egyhamar fontos szerepet kapott. Az uralkodó, bár közjogilag magyar ügyekre hatásköre nem terjedt ki, véleményét magyar ügyekben is kikérte, s így az államtanács irányítása, befolyása — közvetve ugyan — a magyar kamarai pénzügyigazgatásban is érvényesült.

13 A birodalmi központi igazgatás szervezetét 1761 végén már az államtanács tárgyalásai alapján változtatták meg. Az államtanács a Haugwitz-féle túlzott központosítás ellen foglalt állást, s a kormányzati munka szakszerűségének elmélyítése céljából az egyes kormányzati ágak határozott elkülönítését mondta ki. Az átszervezés következtében megszűnt a túlzott központosítást megtestesítő directorium in publicis et cameralibus. A közigazgatási reszortot a visszaállított és egyesített cseh—osztrák kancellária vette át, a pénzügyigazgatást pedig az 1749 előtti hatáskörébe és jogaiba visszahelyezett bécsi udvari kamara. A reform új pénzügyi hatóságként felállította a számvevő kamarát (Rechenkammer), amely egyelőre a bécsi városi bank és a bécsi kamara számadásait ellenőrizte, a továbbiakban azonban mind nagyobb szerepet kapott a birodalmi pénzügyek ellenőrzésében. Ekkor építették ki ugyancsak a központi birodalmi pénztár (Generalkasse) szervezetét, és megállapították, milyen pénztárak tartoznak alája. Az 1761. évi reform következtében tehát a bécsi bankodeputationnal együtt, amely megtartotta korábbi önáUóságát, négyre emelkedett a birodalmi központi pénzügyigazgatási szervek száma. A Kaunitz-féle átrendezés különálló, független központi hatósággá fejlesztette az addig bizonytalan helyzetű és hatáskörű gazdasági igazgatóságot (Kommerzdirectorium) is. E hatóságot 1762-től kezdve gazdasági tanácsnak (Kommerzienrat) nevezték, önálló személyzetet kapott, tanácsosai más hatóságoknál nem működhettek. A gazdasági tanács hatásköre, a bányaügy kivételével, a birodalom 13 Fr. Walter: ÖZV. II. 1/1. 254-61, 267-72, 279-81. ós Beér 3. sz. jegyzetnél i. m. 239. Magyarország története. 1526—1790. Bp. 1962, 412.