Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

III. rész. 1741—1772

elválasztották az igazságszolgáltatástól. Az igazságszolgáltatás részére „Obriste Justizstelle" névvel új központi hatóságot, a politikai és pénzügyigazgatás céljára pedig „directorium in publicis et cameralibus" névvel hatalmas központi szervet létesítettek, utóbbi átvette az örökös tartományok politikai és pénzügyi igazgatásának központi irányítását. A directorium élére, amelynek feladata a végrehajtás lett, Haugwitz került. Az uralkodópár (Mária Terézia és férje) elnöklete alatt „Konferenz in internis" névvel megalakult legfelsőbb tanácsadó szerv szolgált a kormányzási elvek kidolgozására és ellenőrizte a directorium munkáját is A tartományi igazgatásban a Haugwitz-féle rendszer értelmében szintén felállították az uralkodói hatalom szervét, az ún. „Repräsentation und Kammer"-t. Ezek a szervek az egyes tartományokban a directorium példájára igazgatási és kamarai ügyeket intéztek. Munkájukat a directorium irányította. A központosítás nagy mértékére jellemző, hogy a directoriumon belül nem tárgyi, hanem területi ügycsoportokat szerveztek, s az egyes területi referenciákban egybeolvadtak a közigazgatási és kamarai ügyek.

9 A bécsi udvari kamarát, bár a directorium felállításával nem szűnt meg, a Haugwitz-féle átszervezés rendkívül súlyosan érintette. A legfontosabb kamarai ügyköröket már a directorium elődje, a Hauptdeputation (1748 április—1749 május) hatáskörébe vonta, a directoriumnak így sok átvennivalója nem akadt. A cseh—osztrák tartományok kamarai ügyeinek átadásával a bécsi kamaránál csak a magyar kamarai ügyek, a jelentéktelen feladatokat adó német birodalmi ügyek és az udvartartás ügyei maradtak meg. A directorium 1750-ben az udvartartás ügyeit is átvette a kamarai pénztárral és a kettévált főszámvevőséggel együtt. Haugwitz 1755 körül a bécsi kamara teljes megszüntetésére is javaslatot tett, amely a magyar kamara bécsi ellenőrzését is érintette volna, erre azonban nem került sor.

10 A magyar államigazgatás szervezetére a Haugwitz-féle újjászervezés nem terjedt ki, a rendi hatalom elleni támadásra, a nemesi adózás bevezetésére Magyarországon nem került sor. A bécsi udvar, maga Haugwitz is, ettől politikai meggondolásokból állt el, nem akarván az örökösödési háborúban az uralkodóháznak nagy szolgálatot teljesítő nemesség ellenállását felszítani, s a rendek jóindulatát elveszíteni. Hivatkoztak azokra a különleges viszonyokra is, amelyek Magyarországon más politikát követelnek.

11 Az 1749. évi igazgatási reform az osztrák és cseh örökös tartományokból kormányzatilag egységes államot létesített. Ettől kezdve válik határozottabbá az örökös tartományok és Magyarország kétféle kezelése és fejlődési útja a Habsburg-monarchiában.

12 Mindez, amint tudjuk, nemcsak az államigazgatás szervezetében, hanem a társadalmi és a gazdasági fejlődésben is lényeges, utóbbiak tekintetében pedig Magyarországra nézve hátrányos különbség kialakulására vezetett. A Haugwitz-féle újjászervezés nem érte el eredeti célját, a birodalom pénzügyi helyzetének megjavítását. A hétéves háború terhei újabb súlyos válságot idéztek elő a monarchia háztartásában, amellett az új rendszerrel a nemesség 9

Fr. Walter: ÖZV. II. 1/1. 98-99, 109, 175-79. ós E. Priester: Kurze Geschichte Österreichs. Wien 1949, 155, 157-158. 10 Fr. Walter: ÖZV. II. 1/1. 175, 206-209. 11 Magyarország története. II. 1526—1790. (Egyetemi tankönyv) Bp. 1962, 413. 12 Fr. Walter: ÖZV. II. 1/1. 194. és Hóman—Szekfű: Magyar történet. IV. k. Bp. 1935, 510.