Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)
III. rész. 1741—1772
A pénztárügy reformjával párhuzamosan a bécsi udvari kamara ügyvitelében is lényeges újításokat valósítottak meg, ezek során továbbfejlesztették az ügykörök szerinti (departamentális) ügyintézés addigi formáit. A departamentális ügyintézésnek 1714-ben bevezetett módját, amely a tanácsi plénum hatáskörének csökkenését és a bizottságok önálló működését hozta magával, nem tartották megfelelőnek. A bizottsági ügyintézés elburjánzását az 1717. és az 1732. évi reform sem tudta megakadályozni, az 1732-ben létesített referatúrák ugyanis nagyrészt szintén bizottságokká alakultak át, és gátolták a tanácsi plénumot működésében. A bécsi kamara munkáját bíráló vélemények szerint ez volt az oka az ügyintézés nehézkességének, a felesleges aktagyártásnak, a jövedelmek áttekinthetetlenségének. A plenáris ügyintézés visszaállítását (minden ügyet a teljes tanácsülés döntsön el) javasolták tehát, s csak bonyolultabb ügyeknél vélték szükségesnek a bizottságok működését. Az 1745. szeptember 13-i legfelsőbb kézirat valóban visszaállította a tanácsi plénum hatáskörét, de a departamentális rendszert természetesen nem mellőzte (nem is mellőzhette). A bécsi kamaránál intézett „rendes" ügyeket ugyanis négy, illetve később hat ügycsoportra osztották. A tanácsosok a departamentumon belül egy-egy referatúrában két évig működtek, s azután váltották egymást. A departamentumokkal a szakszerűbb, a tanácsi plénum hatáskörének visszaállításával pedig a gyorsabb ügyintézést kívánták biztosítani. 7 A magyar kamara ügyvitelének reformja az 1740-es években — amint majd látni fogjuk — szoros kapcsolatban állt ezzel a változással. Az államgazdaság fejlődését, a pénzügyigazgatás tökéletesítését kívánták szolgálni azok a nagyjelentőségű reformok is, amelyek a bécsi kamarán belül addig intézett különleges gazdasági ágak, reszortok igazgatására önálló központi szervek felállítását tették lehetővé. így a bécsi kamarán belül tárgyalt bányaügyekre az 1745. szeptember 13-i rendelkezés szerint önálló bányaügyi tanács (Bergwerksconsilium) létesült, amely központilag irányította minden tartomány és ország bányagazdálkodását. A bányaügyi tanács a továbbiakban a bécsi udvari kamara önálló részeként működött, a bányaigazgatás szakszerűségét, a bányajövedelmek növelését volt hivatva biztosítani. Neve 1747-től kezdve „Münzund Bergwesens-Directions-Hofcollegium''. A birodalom iparának, kereskedelmének, közlekedésének fejlesztésére, amely eddig a bécsi kamara feladatkörébe tartozott, 1746 áprilisában Universal-Commerciendirectorium (általános gazdasági és kereskedelmi igazgatóság) névvel szintén új központi szervet hívtak létre. Ez a szerv irányította az egyes tartományokban már korábban kialakult kereskedelmi szervek (Kommerzkollegien, Kommerzkommissionen) működését. 8 Az általános kereskedelmi igazgatóságnak a központi pénzügyigazgatással egyelőre szoros kapcsolata még nem volt, mert tanácsosai nem a kamarán keresztül, hanem az udvari kancelláriák útján érintkeztek a tartományi kereskedelmi kollégiumokkal. Az igazgatóság ügyvitele és hatásköre csak a következő esztendőkben alakult ki. A fentiek sorolhatók az 1749. évi átfogó átrendezés előtt a központi birodalmi pénzügyigazgatásban megvalósított fontosabb újítások közé. Magyar szempontból részletesebb ismeretük azért szükséges, mert a magyar kamarai pénzügyigazgatás 'Uo. 65-66. 8 Uo. 68 — 69, 74—75. és Beér 3. sz. jegyzetnél i. m. 239.
