Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)
III. rész. 1741—1772
találhatók. így 1741-ben feloszlatták a gyenge eredménnyel működő pénzügyi konferenciát, az 1716-ban, a bancalitas felállításakor az uralkodó mellé rendelt legfelsőbb pénzügyi tanácsadó testületet, amely az utolsó években alig ülésezett. 2 Az örökösödési háború alatt kialakult súlyos pénzügyi helyzet az eredeti rendeltetését betölteni nem képes universalis bancalitas sorsát is egyhamar eldöntötte. Mivel a bancalitas 1744 decemberében nem tudott a hadsereg részére 500—600 000 Ft-ot előteremteni, Mária Terézia, elfogadván Wiesenhütten báró, kamarai tanácsos javaslatát, a réz- és higanykereskedelem, a hadi bevételek és kiadások, továbbá az államhitel ügyét kizárólagosan az Ő hatáskörébe utalta, és megbízta a hadi- és államadóssági pénztár (Militár- und Schuldenkasse) vezetésével is. Ezzel a kezdetben az állami bank igényével fellépő, később azonban csak az állampénztári hivatal funkcióját ellátó bancalitas hatásköre jelentősen leszűkült. Majd 1745. március 19-én Prandau bécsi kamaraelnök javaslatára, aki úgy vélte, hogy a kamarai pénztárügy központosításának fenntartása végett a bancalitas központi pénztárát (Generalkasse) ugyan meg kell hagyni, de a bancalitas fölöslegesnek minősülő tanácsát meg kell szüntetni, a királynő a bancalitas tanácsát feloszlatta, s ezzel az universalis bancalitas formálisan is befejezte működését. A bancalitas hatáskörét ideiglenesen a pénztári főigazgatóság (Generalcassaoberdireetion) vette át két főpénztárral és főigazgatóval, a Wiesenhütten alá rendelt hadi- és államadóssági és a Prandau kamaraelelnök alá rendelt kamarai főpénztárral. A bancalitasnak a birodalom egyes tartományaiban, országaiban működő képviseletei (Bankalrepraesentationen, Bankalkollegien) a pénztári főigazgatóság fiókjaivá (Repraesentationen der Generalkassaoberdirection) alakultak át. Ez történt a pozsonyi bankképviselettel, sőt a kassai és a szegedi kamarai perceptorátussal is. 3 A pénztári főigazgatóság, illetve helyesebben a két (kamarai és hadi) pénztári főigazgatóság sem működött sokáig. Mária Terézia 1746 januárjában a kamarai főpénztárt közvetlenül a bécsi kamara alá rendelte, s ezzel a kamarai pénztári főigazgatóság megszűnt. Az országos kamaráknál a pénztári főigazgatóság fiókjai kamarai pénztári hivatalokká alakultak át, s közvetlenül az illetékes kamarák alá kerültek vissza. 4 Még ugyanebben az esztendőben Wiesenhütten visszavonulásával a hadipénztári főigazgatóság is beszüntette működését, a hadifőpénztárt szintén a bécsi kamara vette át, így az most már két főpénztárral is rendelkezett. Meg kell jegyezni, hogy a hadifőpénztár fizetőmestere a főhadbiztosságnak is engedelmességgel tartozott. 5 A fölöslegesnek minősített universalis bancalitas eltörlésével megszűnt a bécsi központi pénzügyigazgatás kb. három évtizedes kettéosztottsága. A pénztárügy újból a bécsi kamara hatáskörébe került, mégpedig olyan formában, hogy megtartotta a bancalitas intézményének egyetlen pozitívumát, a központosítást. 8 A pénztárügy általános átszervezése a magyar kamara pénztári ügyvitelében is jelentős változást idézett elő. z Fr. Walter: ÖZV. II. 1/1. 51-52. 3 Uo. 53 — 57 és A. Beér, Die Finanzverwaltung Oesterreiehs. 1749—1816. Mittheilungen des Instituts für oesterreichische Gesehichtsforschung. XV. B. Innsbruck 1894, 238-39. 4 E 21. Ben. res. 1746. jan. 26. 5 Fr. Walter: ÖZV. II. 1/1. 59. 6 Uo. 60.
