Veres Miklós: A tárnoki hatóság és tárnoki szék : 1526–1849 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 2. Budapest, 1968)

III. A tárnoki hivatal és a tárnoki szék ügyvitele

ítéleteket az összes jelenlevő delegátusok (bírák) előtt újra felolvasták, majd a jegyzőkönyvet őrzési helyére visszahelyezték. Ezzel az aktussal a törvényszak be is fejeződött. A tárnoki szék tárgyalási nyelve — csaknem az egész vizsgált korszakon keresztül — a latin volt. 1784. május 11-én II. József 5105. sz. leiratában elrendelte ugyan, hogy három év letelte után a német nyelv használatát a bíráskodásban is be kell vezetni,

32 de ez — a már említett (átmeneti) megszüntetés miatt — a tárnoki szék gyakorlatában nem valósult meg. Az országos nyelvújítási mozgalom a tárnoki széken sem maradt hatás nélkül. A tárnoki városok 1840-ben tartott kongresszusán Szatmárnémeti delegátusa vetette fel azt a javaslatot, hogy az első fokon magyar nyelven előadott és magyar nyelvű ítélettel elintézett ügyeket a tárnoki széken is magyarul tárgyalják, s azokban magyar nyelvű ítéleteket hozzanak. Eötvös Ignác tárnokmester ennek bevezetését az ez ügyben kiadandó királyi rendelettől tette függővé,

33 de Keglevich Gábor tárnokmesterségének első évében, 1842-ben a tárnoki hivatal a magyarországi tárnoki városokkal már magyarul levelezett.

34 Ettől kezdve a tárnoki szék jegyzőkönyveit is magyar nyelven vezették. A tárnoki szék törvényszakainak ügyforgalma a vizsgált korszak egyes szakaszaiban igen nagy eltéréseket mutat. Az ide fellebbezett perek számának alakulását ugyanis több tényező befolyásolta. Az ügyforgalom emelkedésére kedvezően hatott a tárnoki városok számának, azok lakosságának és gazdasági erejének növekedése, pénzgazdálkodásuk fejlődése stb. Ezzel szemben csökkentették a felküldött perek számát a XVI—XVII. században állandósuló háborúk, az ezekből következő szegényes pénzügyi viszonyok (a 60 forint perértéken aluli ügyeket ugyanis —• mint fentebb láttuk — nem lehetett ide fellebbezni) és a közlekedés bizonytalan állapota. Ennek megfelelően a XVI. század második, felében és a XVII. században, sőt még a XVIII. század első évtizedeiben is, a megvizsgálás végett felküldött perek száma igen alacsony szinten mozgott. A tárnoki szék jegyzőkönyveiből megállapíthatóan pl. 1559-ben mindössze 4 (Kassáról 2 és Nagyszombatból 2) felküldött ügyet vizsgáltak meg a törvényszakon, 1560-ban pedig csupán egy kassai pert tárgyaltak. A perek száma a század további éveiben tartott ülésszakokon is csupán 7—14 között mozgott, annak ellenére, hogy a tárnoki szék általában csak 3—5 évenként ülésezett. Mind a törvényszakok megtartását, mind az oda felhozott perek számát tekintve a XVII. század és a XVIII. század első negyede még kedvezőtlenebb képet mutat. A törvényszakokon megvizsgált perek száma 1602 és 1727 között csupán két törvényszakon (az 1609. és 1626. évin) emelkedett 10 fölé, a többieken annak mélyen alatta maradt. E két törvényszakra felvitt perek viszonylagosan „magas" számát is az magyarázza, hogy azokat megelőzően a tárnoki széken hathat esztendeig törvényszünet volt. 32 O 93. Tárnoki lt. Acta tav. Prot. off. tav. X. Na 91. 33 O 92. Tárnoki lt. Prot. sed. tav. 1840. — Eötvös tárnokmester a szatmárnémeti delegátus javaslatára adott válaszában kifejtette, hogy a perek tárgyalásánál addig azért ragaszkodtak állhatatosan a latin nyelvhez, mert Horvátország és Szlavónia tárnoki városainak delegátusai még nem tudják teljesen a magyar nyelvet, s az ítélkezésből azokat semmiképpen nem lehet kizárni. 34 O 101. Tárnoki lt. Acta tav. Gabrielis Keglevich. N° 39. _ Meg kell jegyeznünk azonban, hogy a tárnoki hivatal a horvátországi városokkal továbbra is, egészen a tárnoki intézmény megszüntetéséig latin nyelven levelezett.