Veres Miklós: A tárnoki hatóság és tárnoki szék : 1526–1849 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 2. Budapest, 1968)

III. A tárnoki hivatal és a tárnoki szék ügyvitele

Ujabb tárnoki városok bekapcsolódásának, valamint Buda ós Pest régi jogi helyzete visszaállításának eredményeként 1728-tól kezdődően a fellebbezett perek száma ülésszakonkét 10, sőt 20 fölé emelkedett, s a negyvenes évek egyes törvényszakain a 30-at (1744-ben) és 40-et (1746-ban) is meghaladta. Ezek az emelkedések azonban csak esetlegesek voltak, 8 annak tulajdoníthatók, hogy e törvényszakokat megelőző években (1742—1743-ban, illetve 1745-ben) a tárnoki szék nem ülésezett. Jelentős és állandóbb jellegű emelkedés csak a század második felében látható, bár kisebb hullámzások ekkor is előfordulnak. Ebben az időszakban már több alkalommal vizsgáltak meg hatvanon, sőt hetvenen felüli ügyet is, de azok száma 1785-ig, a tárnoki szék átmeneti megszüntetésének időpontjáig, a százat nem érte el. Az öt évig tartó (1786—1790) szünetelés alatt a megvizsgálandó perek összetorlódtak, minthogy azok egy részét a királyi táblán nem intézték el. így a visszaállítás utáni évek négy törvényszakának mindegyikén (az 1791—1794. években) száznál több per került megvizsgálásra (146, 126, 141, illetve 138), annak ellenére, hogy a tárnoki szék ekkor minden évben összeült. 1795-re — úgy látszik — a királyi táblának a Novus ordo korában összegyűlt restanciáját felszámolták, mert a megvizsgált perek száma ettől kezdve néhány évig a száz alatt maradt, de a XIX. század első felében sokszor újból meghaladta azt, sőt 1829-ben és 1845-ben a kétszáz fölé emelkedett. A tárnoki szék az általunk vizsgált csaknem három évszázados (1559—1848) működése alatt összesen 7359 fellebbezett pert intézett el. Mint a fentiekből látjuk, ezeknek nagyobb része e fórum fennállásának utolsó évszázadára esik, amikor a tárnoki városok mind számban, mind lélekszámban megnövekedtek, gazdasági erejük egyre gyarapodott, pénzgazdálkodásuk és hiteléletük fejlődött és az ország belső helyzete is konszolidálódott. 3. A TÁRNOKI SZÉK HATÁSKÖRE ÉS ILLETÉKESSÉGE Magyarország feudális kori bírósági szervezetében a tárnoki szék előkelő helyet foglalt el. Működésének egész ideje alatt kizárólag fellebbezett ügyekben ítélkezett, tehát előtte perek nem voltak indíthatók. A jogszolgáltatási hierarchiában azonban mégiscsak a középső helyen állott, minthogy az ide fellebbezett és megvizsgált pereket 300 forint értékhatáron felül harmad-, sőt 1744 és 1807 között negyedfokra feljebb lehetett vinni. A tárnoki szék a joghatósága alá rendelt városok polgári pereiben kizárólag másodfokon ítélkezett. Ezt a hatáskört — mely már a XV. század végére kialakult — a 60—300 forint perértékű ügyekben utolsó fórumként gyakorolta, és ez fennállásának egész ideje alatt általában érvényben is maradt.

35 35 Wagner i. m. 26. 1. Wagner Sándor tárnokszéki jegyző a tárnoki szék tevékenységét 1834-ben a következőkben foglalta össze: 1. A fellebbezett perek megvizsgálása. 2. Szükség esetén határozatok (statútumok) alkotása. 3. A tárnokszéki hivatalnokok, úm. a tárnokmester, altárnokmester és tárnokszéki jegyző fizetésének megállapítása. 4. A 34. és 37. tárnoki törvénycikkeknek különös esetekben való alkalmazása.