Veres Miklós: A tárnoki hatóság és tárnoki szék : 1526–1849 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 2. Budapest, 1968)

III. A tárnoki hivatal és a tárnoki szék ügyvitele

egymásba téve helyezték el. Az ügyirat fogalma tehát a tárnoki hivatalnál H. József óta már nem volt ismeretlen. Az egykorú iratkezelés fejlettségét mutatja az is, hogy az elenchusok végén betűrendes index van,

4 melynek segítségével a keresett irat jelzete könnyen megtalálható. A tárnoki hivatal iratkezelése 1797 után egyre inkább elsekélyesedett, sematizálódott. Az ezután következő tárnokmesterek ügyviteli iratai már nem tagolódnak tárgyi kútfőkre, hanem tárnokmesterenként újrakezdődő, s az éveken keresztülfutó folyószámokkal vannak ellátva. Szentiványi, Brunsvik és Cziráky tárnokmesterek irataihoz (1797—1827)

5 még elenchusok is készültek, megfelelő mutatóval. Az elenchusok feltüntetik a jegyzőkönyvi (folyó) számot, a rövid tárgyi kivonatot, s az elintézés módját és keltét. Pálffy Fidél, Eötvös Ignác és Keglevich Gábor tárnokmesterek irataihoz (1828—1849)

6 azonban már elenchust sem készítettek, csupán indexeket. Ez az anyagban való tájékozódást megnehezíti, mert az iratok tartalmának megismeréséhez minden esetben magukat az iratokat kell kiemelni, ami az elenchusok tartalmi kivonatainak áttekintésénél sokkal hosszadalmasabb. A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy a tárnoki hivatal 1790 utáni iratkezelésének módszerei 1797 után sem javultak, inkább visszafejlődtek. Ennek oka nyilvánvalóan az volt, hogy az évek előrehaladásával a teendők egyre növekedtek (pl. míg Végh és Majláth tárnokmesterek idejében egy esztendőre alig több mint egy csomó ügyviteli irat esik, addig Pálffy, Eötvös és Keglevich tárnokmestersége alatt ez a mennyiség csaknem megháromszorozódott), s így a kevéssé munkaigényes, de kezdetlegesebb módszerhez folyamodtak. Ezzel a II. József alatt bevezetett fejlettebb módszereket (akárcsak a királyi curián) a tárnoki hivatalban is feladták. 2. A TÁRNOKI SZÉK ÜGYMENETE ÉS PERES ELJÁRÁSA A tárnoki szék alább ismertetendő ügymenete a XVI. század második felében alakult ki, s az lényegében a későbbi századokban sem változott. Egy-egy törvényszak cselekményei a meghívólevél (litterae invitatoriae) kiküldésével kezdődtek, amit a tárnokmester vagy akadályoztatása esetén az altárnokmester intézett a meghívandó városokhoz. Az ily módon meghívott városok közül azok, melyek az ülésszakon való részvétel alól felmentést nem kértek, illetőleg nem kaptak, delegátusaik részére megbízólevelet (litterae credentionales) állítottak ki, akik ezzel a kijelölt városban általában időben meg is jelentek, de késve érkezések is előfordultak. A delegátusok megérkezésük után a tárnokmesternél jelentkeztek, s annak megbízólevelüket bemutatták. Ennek megtörténte után az altárnokmester előtt esküt tettek, majd annak vagy a tárnokszéki jegyzőnek, illetve valamelyik város delegátusának vezetése alatt egy küldöttség a tárnokmester házához 4 O 94. Tárnoki lt. Acta tav. Petri Végh. O 95. Tárnoki lt. Acta tav. Josephi Majláth. 5 O 96. Tárnoki lt. Acta tav. Francisei Szentiványi O 97. Tárnoki lt. Acta tav. Josephi Brunsvik. O 98. Tárnoki lt. Acta tav. Antonii Cziráky. 6 O 99. Tárnoki lt. Acta tav. Fidelis Pálffy. O 100. Tárnoki lt. Acta tav. Ignatii Eötvös. O 101. Tárnoki lt. Acta tav. Gabrielis Keglevich.