Veres Miklós: A tárnoki hatóság és tárnoki szék : 1526–1849 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 2. Budapest, 1968)

III. A tárnoki hivatal és a tárnoki szék ügyvitele

(amennyiben a tárnokmester az ülésszak helyén lakott), vagy a tárnoki szék épületébe ment, ahol a kölcsönös üdvözléseket bonyolították le. Utána a tárnokmester vezetése alatt a delegátusok templomba mentek. Az ülésezést még aznap vagy másnap elkezdték, de előfordult, hogy arra csak harmadnap került sor.

7 A tárnoki szék napi üléseit általában reggel 8 órakor (néha 9— %10 órakor) kezdték meg. A tárnoki szék az ülésszak megnyitása után először általában nem pereket, hanem egyéb ügyeket tárgyalt: megvitatták a városok ülésrendje körül felmerült ellentéteket, döntöttek — ha volt ilyen — a királyi privilégiummal jelentkező újabb városok felvétele ügyében, szükség esetén statútumokat alkottak a városok, illetve a tárnoki szék ügyvitelére, peres eljár isára stb. vonatkozólag. Csak ezután került sor a felküldött perek megvizsgálására. Az 1602-ben kiadott, illetőleg megerősített tárnoki jog 40. cikkelye értelmében a városi törvényszékek ítélete ellen a tárnoki székhez fellebbező feleknek először a tárnokmestertől átküldő bírói parancsot (litterae praeceptoriae vagy mandátum transmissionale) kellett szerezniük. Ezt az előírást a tárnoki szék 1611-ben úgy módosította, hogy ilyen mandátumot a tárnokmesteren kívül az altárnokmester is kiadhat.

8 Úgy látszik a felek ezeket a rendelkezéseket nemigen tartották meg, mert újabb tárnokszéki határozatokkal kellett azoknak érvényt szerezni. Az 1628. február 17-i ülésen újból elrendelték, hogy bírói parancsot a tárnokmesteren kívül az ország más bíráitól (ti. az országos nagybíráktól) a felek bírságbüntetés terhe alatt ne szerezhessenek; azok az ügyvédek pedig, akik mégis ezt tennék, hivatalukat veszítsék el, sőt ismétlődés esetén még polgárjogukat is.

9 A városi jogszolgáltatásnak a nemesitől való elkülönítését célzó említett rendelkezéseket azonban később is meg kellett ismételni. így 1748-ban a tárnoki parancsok kizárólagossága érdekében a tárnoki szék újabb határozatot hozott. Ezt az tette szükségessé, hogy egynéhány fellebbező polgár még akkor is más bírótól szerzett átküldő parancsot s ezzel a törvény előírásait megszegték, a tárnokmester tekintélyét megsértették. Ezért a tárnoki szék olyan határozatot hozott, hogy aki azontúl ezt a rendelkezést megszegi, azt három márka (12 forint) pénzbüntetéssel kell sújtani.

10 A tárnoki bíráskodás menetét azonban nemcsak a peres felek által elkövetett hibák és mulasztások hátráltatták, hanem a tárnoki városok ügyintézésében is előfordultak különféle hasonló szabálytalanságok, pl. hogy a fellebbezett pereket átküldő parancs nélkül terjesztették fel a tárnoki székre.

11 A fellebbvitelhez szükséges tárnoki parancsot a városi törvényszék ítélethozatala után 15 napon belül kellett kieszközölni, s azt 6 héten belül kellett (a fellebbezéshez csatolva) a város tanácsához benyújtani. A parancslevél felmutatásának nap7 FL Pest város levéltára. Acta tav. 1747. 8 O 92. Tárnoki lt. Prot. sed. tav. I. 110. fol. — Az altárnokmester parancskiadási jogát azonban az 1628. évi statútumok 7. cikkelye úgy szabályozta, hogy a bírói parancsokat ne a felek puszta magyarázata alapján adja ki, hanem előbb levélben keresse meg az illető város magisztrátusát és attól kérjen tájékoztatást. 9 Kovachich i. m. (1803.) 271. 1. 10 O 92. Tárnoki lt. Prot. sed. tav. I. 346. fol. 11 O 97. Tárnoki lt. Acta tav. Josephi Brunsvik. JN° 8623. — Brunsvik József tárnokmester ezért 1822. június 16-án kelt leiratában a városoknak a mandátum csatolását rendelte el.