Veres Miklós: A tárnoki hatóság és tárnoki szék : 1526–1849 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 2. Budapest, 1968)

III. A tárnoki hivatal és a tárnoki szék ügyvitele

Az egykorú iratkezelést tanulmányozhatjuk a — szintén e levéltár legrégibb fennmaradt részéhez tartozó — Protocollum officii tavernicalis című (10 kötetből álló) könyvanyagban is. Ennek I—VIII. számú kötetei leveleskönyvek Illésházy József és Batthyány Ádám tárnokmesterek idejéből (1755—1782). Ezekbe a királyi rendeleteket s a rájuk vonatkozó tárnokmesteri jelentéseket és információkat, valamint a tárnoki bírói parancsokat (mandata tavernicalia) vezették be. A tárnoki hivatalhoz beérkezett, valamint az ott kiadmányozásra került egyéb iratokról azonban a protocollumok ebből az időből semmiféle bejegyzést nem tartalmaznak. A protocollumok IX—X. számú, Csáky János és Niczky Kristóf tárnokmesterek idejében (1782—1785) keletkezett kötetei — lajstromkönyvek — már fejlettebb iratkezelésre utalnak. A IX., Csáky-féle kötetbe már nem vezették be a mandátumok szövegét, de bejegyeztek (lajstromoztak) minden beérkezett és kiadmányozott iratot, dátum szerinti sorrendben. A könyv rovatai feltüntetik az irat keltét, a praesentatum napját (ha beérkezett iratról van szó), megadják az ügy tartalmi kivonatát és azt a számot, mely alatt az iratok a fascikulusokban megtalálhatók. Végül az utolsó rovat az ügyhöz kapcsolódó irat számát és rövid tartalmi kivonatát tünteti fel. Az utolsó, Niczky tárnokmester idejében keletkezett kötetben a lajstromszám, az ügy tartalmi kivonata és a kiadmányozás napja található meg. (E kötetek közül azonban — az említett József kori átrendezés miatt — az iratokhoz ma már egyik sem használható,

3 bizonyos érdekességük csak az iratkezelés története szempontjából van.) A tárnoki intézmény régi, 1785 előtti iratai közül (II. József alatt) külön sorozatba foglalták az elsőfokú (városi) bíróság eljárását rögzítő perkiadmányokat (processus expediti). Ezeket az ülésjegyzőkönyvben található sorszámmal megegyező számozással látták el. Az ugyancsak e sorozatba osztott perkivonatok (extractus causarum) hátlapjára — melyeket részben a vonatkozó perkiadmányokkal együtt, részben pedig külön, önmagukban helyeztek el — a „diktálás" (ti. diktálás mellett kellő példányszámban való leírás) évét jegyezték rá, később pedig a per fajtáját (pl. computualis, concursualis, divisionalis, liquidum debitum stb.) is feltüntették. Meg kell még említenünk, hogy külön sorozatot alkottak az ülés jegyzőkönyv-fogalmazványokból is, amit „Prot. m." (protocollorum minutae) megjelöléssel láttak el. A tárnoki hivatal iratkezelése Végh Péter és Majláth József tárnokmesterek idejében (1791—1797) volt a legfejlettebb. Ekkor az iratokat 4 tárgyi kútfőbe sorolták, ami feltétlenül II. József alatt a közhivatalokban általánosan bevezetett kútfő-tételes iratkezelési rendszer továbbélésének tekinthető. Az iratokhoz készített elenchusok feltüntetik a lajstromszámot, az ügy érdemét, tárgyát, a kiadmányozás, elintézés módját és keltét, s végül az irat helyét és irattári jelzetét. A lajstromszámok egyik tárnokmesternél sem kezdődnek évenként újra, hanem azok az esztendőkön átfutnak. Az iratok elhelyezésénél azonban van némi eltérés. Végh tárnokmester levéltárában az egy ügyre vonatkozó iratok (beérkezett irat és fogalmazvány) ugyanis egy jelzet alatt találhatók, Majláth tárnokmestersége alatt pedig a kimenő iratok fogalmazványai a velük kapcsolatos beérkezett irat jelzete után következő szignatúrát kapták pl. Repositum: in fasciculo II. Sub N° 16., utána 17.), de az irattározásnál mindkét iratot együtt, 3 O 93. Tárnoki lt. Acta tav. Prot. off. tav. I—X.