Veres Miklós: A tárnoki hatóság és tárnoki szék : 1526–1849 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 2. Budapest, 1968)

III. A tárnoki hivatal és a tárnoki szék ügyvitele

Az ülésjegyzőkönyvek szerkezetében a XVIII. század húszas éveitől annyiban történt változás, hogy a fellebbezett pereknek csupán a rövid tartalmát jegyezték be, s az ügyekben hozott tárnokszéki ítéleteket a szokásos „Deliberatum est" címszó alatt a per többi részétől elkülönítették. A tárnoki székre fellebbvitt perek számának növekedésével az egyes ügyekre vonatkozó bejegyzéseket még tovább szűkítették. 1744-ben pl. a per lényegének leírása már elmarad, csupán a perbenálló felek nevét és azt tüntették fel, hogy az ügy első fokon melyik város törvényszéke előtt indult. A század közepén a jegyzőkönyvekben már a tárnoki széken kihirdetett ítéletek sorjegyzéke is megtalálható. A jegyzőkönyvek szerkezetén korszakunk végéig már nemigen változtattak, s csupán azt kell megemlítenünk, hogy 1818-tól kezdve egy-egy törvényszak jegyzőkönyvének végére a további fellebbvitelre kerülő perek sorjegyzékét is bevezették. Itt kell megemlítenünk azt is, hogy a jegyzőkönyvekhez csak 1799-től kezdve készítettek segédletet. Míg a tárnokszéki jegyzőkönyvek szerkezete az időben előrehaladva sematizálódik, szövege leszűkül, addig a tárnoki hivatal iratkezelésében jelentős fejlődés tapasztalható. így pl. az 1770-ig beérkezett királyi rendeletekre a „perceptum" vagy „praesentatum" szó rájegyzésével csupán a beérkezés vagy a bemutatás dátumát vezették rá. E szavak előfordulása teljesen esetleges, váltakozásuk sem az időrenddel, sem más szemponttal nincs összefüggésben. Némely irat hátlapján egykorú szám vagy betű is található, ezek azonban eredetileg sem lehettek jelzetek, a legtöbb iraton ilyen nincs. Az iratokra rávezetett, ma is érvényes jelzetek a II. József rendelete alapján végrehajtott, s később ismertetendő átrendezés idejéből származnak. A tárnoki hivatal iratkezelésében Mária Terézia 1770. július 6-án kiadott rendelkezése jelentős fejlődést hozott. Ez ugyanis előírta, hogy a tárnokmesterhez azontúl beérkező királyi leiratok számát a felküldendő válaszokban gondosan idézni kell; továbbá mind ezeknek, mind az egyéb felterjesztéseknek a hátlapjára a tartalmi kivonatot rá kell vezetni. A rendelkezés indokolása szerint erre azért van szükség, hogy az ügyintézést ezáltal meggyorsítsák.

1 Ettől kezdve a tárnoki hivatalhoz beérkező királyi rescriptumokra is rávezették a tartalmi kivonatot, mégpedig első alkalommal egy 1770. július 23-án kelt (praesentatum: augusztus 14.) rendeletre.

2 Rávezették azt is a leiratok hátlapjára, hogy a leveleskönyv (Protocollum officii tavernicalis) melyik lapjára, illetve abban milyen folyószám alatt jegyezték be a mandátum szövegét (pl. Improtocollatum pag. 16

a vagy Improtocollatum N° 443). Emellett azonban az is gyakran előfordult, hogy az iratok hátlapján csak a bejegyzés tényét rögzítették a „Protocollatum" szó ráírásával, de sem a folyószámra, sem a lapszámra nem utaltak. Megkezdődött továbbá az egy ügyre vonatkozó iratok összevonása is. így a konkrét peres ügyekre vonatkozó királyi rendeletek mellett általában megtalálhatók a felek felségfolyamodványai is. Az általános elvi rendelkezéseket tartalmazó leiratok mellett is gyakran megtalálhatók a tárnokmesterek válaszfogalmazványai. (Azt ma már nehéz lenne megállapítani, hogy az ügyirat fogalmát ismerve, már eredetileg is így helyezték el az iratokat vagy erre csak — a később említendő — Józseí kori átrendezés alkalmával került sor.) 1 O 93. Tárnoki lt. Acta tav. Prot. off. tav. IV. 19. 1. 1 O 93. Tárnoki lt. Acta tav. A Fasc. JVq 16 — 45.