Veres Miklós: A tárnoki hatóság és tárnoki szék : 1526–1849 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 2. Budapest, 1968)

III. A tárnoki hivatal és a tárnoki szék ügyvitele

III. A TÁRNOKI HIVATAL ÉS A TÁRNOKI SZÉK ÜGYVITELE 1. A TÁRNOKI HIVATAL ÜGYVITELE ÉS IRATKEZELÉSE A tárnoki hivatalhoz beérkezett ügyviteli és peres iratokat a tárnokmesterhez címezték. Minthogy e hivatal működésének csaknem az egész (1840 előtti) ideje alatt egyetlen előadója a titkár, illetőleg jegyző volt, az ügyek kiszignálására nem volt szükség. így az elintézés-tervezetet — az iratokból megállapíthatóan — ő készítette el. Az 1840 utáni, utolsó évtizedben azonban — mint fentebb láttuk — a tárnoki hivatalnak tiszteletbeli, díjtalan titkára is volt, s a kiadói, valamint az írnoki állás szervezésével az írásbeli feladatokat már többen látták el, amit a fogalmazványok eltérő kézírása is bizonyít. Az elkészített elintézés-fogalmazványokat a tárnokmester kiadmányozás előtt átnézte, s — ha jónak látta — a szövegben bizonyos változtatásokat eszközölt, majd maga kiadmányozta. 1840 után azonban már olyan fogalmazványok is találhatók az iratok között, amelyeket nem a tárnokmester, hanem az expeditor kiadmányozott. A kiadmányozott tisztázatot a tárnokmester írta alá, de az általa kibocsátott bírói parancsokon (elsősorban átküldő parancsokon) az ő neve mellett olykor a tárnoki hivatal titkárának az aláírása is szerepel. A tárnoki hivatal titkárának — az említett ügyintézési munkákon kívül — jelentős szerepe volt az iratkezelésben is. Az iratkezelés az általunk vizsgált korszak utolsó két évszázadában többször változott (korszakunk előbbi szakaszával, minthogy az 1650 előtti időből iratok nem maradtak fenn, ily szempontból nem foglalkozhatunk). A mai tárnoki levéltár legrégibb anyaga a tárnokszéki üléseken 1559-től vezetett ülés jegyzőkönyvekből és az 1650—1785 között keletkezett „Acta tavernicalia" c. állag irataiból áll. (Mielőtt a tárnoki hivatal iratkezelésének változásait ismertetnénk, röviden foglalkoznunk kell a tárnoki szék jegyzőkönyveinek szerkezetével is.) Az ülésjegyzőkönyvek I. kötete korban a legtávolabbi időig (1559-ig) nyúlik vissza, de annál jóval korábbi adatokat is megörökít. Ebbe vezették be a Mohács előtti, elsősorban a Zsigmond kori tárnoki joggyakorlatra, a Laki Thuz János tárnokmester által összeállított tárnoki cikkelyekre és II. Ulászló 1499. évi cikkelyeire stb. vonatkozó adatokat. E bejegyzések után következik a tulajdonképpeni jegyzőkönyv, mely a szokásos formulával (ülés helye, ideje, a tárnokmester, az altárnokmester és a városi delegátusok neve stb.) kezdődik, majd a megvizsgált perekre vonatkozó bejegyzésekkel folytatódik. Itt még részletesen, összefüggő szövegben ismerteti a per lényegét: tárgyát, lefolyását s abba belefoglalva adja a tárnoki szék ítéletét. Ez a részletesség a század folyamán, sőt a XVII. században is megmaradt, csupán annyi a különbség, hogy a perszövegek elejére címszóként odaírták, hogy a pert melyik városból küldték fel (pl. causa civitatis Tyrnaviensis vagy Cassoviensis stb.).