Veres Miklós: A tárnoki hatóság és tárnoki szék : 1526–1849 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 2. Budapest, 1968)
II. A tárnoki hivatal és a tárnoki szók szervezete
nem került elintézésre. (Megemlíthető, hogy a kamara viszont a városi delegátusok amúgy is alacsony napidíját még külön kiadással — az eddig nem fizetett szállásköltséggel — is meg akarta terhelni. 77 ) 4. A TÁRNOKI VÁROSOK ANYAGI HOZZÁJÁRULÁSA A TÁRNOKI SZÉK ÉS A TÁRNOKI HIVATAL KÖLTSÉGEIHEZ A tárnoki városoknak tehát jogszabályaik, szokásaik, valamint Zsigmond királytól nyert kiváltságlevelük értelmében, a tárnokmester és az altárnokmester részére évente bizonyos cenzust kellett fizetniük. 78 Mint fentebb említettük, a városok 1725-tŐl kezdve az előbbi részére évi 1000 forint, utóbbinak pedig évi 150 forint honoráriumot fizettek. Ezenkívül nekik kellett fedezniük a tárnoki szék jegyzőjének napidíját, illetve később az évi fizetését, 1840 óta pedig a kiadó és írnok illetményét is. E kiadásokat a városokra általában a porták számának arányában osztották el és vetették ki. A városok terhesnek találták a rájuk kivetett fenti taxa megfizetését, és annak sokszor csak húzódozva tettek eleget. Fizetési kötelezettségüket különösen akkor hanyagolták el, amikor a tárnoki szék hosszabb ideig nem ülésezett. így pl. a XVIII. század első két évtizedében több városnak volt hátraléka. Ezért 1725ben felmérték és megállapították, hogy melyiknek mennyit kell fizetnie. Ez sem járt azonban sok eredménnyel, mert a városok a következő évtized alatt is alig fizettek valamit. így Csáky Zsigmond tárnokmester 1737-ben az addig felgyülemlett tetemes hátralék kétharmad részét kénytelen volt elengedni. Az ekkor készült, s a Függelékben közölt 12. sz. kimutatás szemléltetően bizonyítja, hogy a városok hátraléka a 11 000 forintot meghaladta. A kimutatás egyben új kivetést is jelentett, amit a városok portaszámának arányában készítettek el. A kimutatás első rovatában a városok nevét, a másodikban a kivetés alapjául szolgáló nádori porták számát tüntették fel. A harmadik rovatban a tárnokmester 1737. évi 1000 forint honoráriumából az egyes városokra eső részösszegek szerepelnek, portánként 3 forint 56 dénárt számítva. A negyedik rubrika az altárnokmester részére 1737-re fizetendő 150 forintból a városokra kivetett összeget tartalmazza, az ötödik pedig a tárnoki szék jegyzőjének 41 napra előirányzott napidíjából a megfelelő részösszeget foglalja magában. A hatodik rovatban az az összeg szerepel, amit a tárnokmester évi 1000 forintjából, a régi portaszámok szerint, 1725-ben keúett a városoknak fizetniük. A hetedik rovat az 1726—1736 közötti tizenegy év hátralékát tünteti fel, a nyolcadik pedig azt az egyharmadnyi összeget, ami a kétharmad rész elegendés után hátralékként továbbra is fennállt. A kilencedik rovatban olyan összegek szerepelnek, amelyeket 77 A kamara 1823. július 9-i tanácsüléséből körrendeletet intézett a tárnoki városokhoz. A rendelet — arra hivatkozva, hogy Buda város pénztárát jelentősen megterheli a tárnoki székre odaérkezett városi küldöttek ingyenes elszállásolása — kimondja, hogy azontúl a delegátusok napidíjaikból kötelesek magukat szállással ellátni. A városok emiatt panasszal fordultak a tárnokmesterhez, előadván, hogy ezt a terhet napidíjaikból képtelenek vállalni. Egyes városok azt javasolták, hogy a tárnoki széket Budáról Pestre helyezzék át, mások azt kérték, hogy a törvónyszakokat felváltva, más és más városokban rendezzék meg. Olyan javaslat is volt, hogy a delegátusok szállásköltségét — a nádori porták arányában — a tárnoki városok fedezzék. O 97. Tárnoki lt. Acta tav. Josephi Brunsvik. JSTs 9617 és 9619. 78 Kovachich i. m. (Tav. adv.) III. 40. fol.
