Veres Miklós: A tárnoki hatóság és tárnoki szék : 1526–1849 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 2. Budapest, 1968)

II. A tárnoki hivatal és a tárnoki szók szervezete

a városok időközben vagy újabban befizettek. Végül a tizedik rovat azt a tényleges hátralékot tünteti fel, ami a 11 évi hátralék egyharmadából, valamint az 1737. évi teljes honoráriumból, az addig teljesített befizetések levonása után továbbra is fennmaradt.

79 A tárnoki városok a taxa-hátralékok jelentős csökkentése ellenére sem szívesen fizették a rájuk kivetett további összegeket. Ezzel kapcsolatos sérelmüket 1751-ben az országgyűlés elé terjesztették. Ebben elpanaszolták, hogy a fellebbezett perek nagy száma miatt, valamint a tárnoki törvény és a királynő rendelkezése értelmében a tárnoki széket minden évben legalább egyszer össze kell hívni. De a peres felek kérésére olykor rendkívüli törvényszakok tartását is elrendelik. A városoknak napidíjjal kell ellátniuk a maguk delegátusait, a tárnokmester éa altárnokmester honoráriumát, továbbá minden egyes ülésszak alkalmával a tárnokszóki jegyző napidíjait is tartoznak megfizetni. Mindez rájuk nézve igen terhes és költséges. Ezért kérik az ország főrendéit s karait és rendéit, járjanak közbe, hogy a tárnokmester, az altárnokmester és a tárnokszéki jegyző illetményét a királynő vállalja magára, és annak a királyi kincstárból évenként történő kifizetését rendelje el. A rendkívüli törvényszakok költségeit ugyancsak a királynő fizesse vagy pedig annak összehívását a kérvényező felek költségére rendelje el.

80 Ennek a kérelemnek semmi eredménye nem lett. A kincstár nem vállalta magára, sem a felekre nem hárította át a költségeket, hanem azokat a tárnoki szék fennállásának egész ideje alatt a városoknak kellett fizetniük. A tárnoki városok számának növekedésével a tárnokmesternek és helyettesének fizetendő honoráriumból az egy-egy városra eső összeg csökkent ugyan, de ezzel párhuzamosan a fellebbezett perek száma is megszaporodott, ami a tárnoki szék évenkénti összehívását és a törvényszakok időtartamának meghosszabbodását vonta maga után. Ez pedig — az eltöltött napok számának megfelelően — a tárnoki szék jegyzőjének illetményét (és a delegátusok napidíjainak összegét is) emelte, de emelkedett közben az egy napra fizetendő napidíj összege is. A perek számának növekedésével pedig megszaporodtak a különféle hivatalos utazások költségei és egyéb kiadások.

81 A városok többsége a befizetéseket a XIX. században sem teljesítette pontosan. A tárnoki hivatalnak többször fel kellett szólítania őket, hogy e kötelezettségüknek tegyenek eleget, de az épp oly kevés eredménnyel járt, mint Brunsvik tárnokmesternek az a próbálkozása, hogy a városokat a befizetések évenkénti teljesítésére ösztönözze.

82 79 A régi hátralékok jelentős csökkentésére valószínűleg az kéjsztette Csáky tárnokmestert, hogy a városok nem akartak minden évben fizetni. így pl. 1733-ban több város delegátusa úgy nyilatkozott, hogy azokra az évekre, amelyekben a tárnoki szék nem ül Össze, a tárnokmester által követelt sallárium fizetését — a városaik által nekik ez ügyben adandó utasításig — megtagadják. O 93. Tárnoki It. Acta tav. D Fasc. 16. fasc. 80 FL. Pest város levéltára. Acta tav. 1751. Gravamina Liberarum ac Regiarum Tavernicalium Civitatum. 81 1833-ban pl. a jegyzőnek már 6 forint napidíjat fizettek a régebbi 3 forinttal szemben, továbbá felszámították a különböző hivatalos utak költségét is. — O 99. Tárnoki It. Acta tav. Fidelis Pálffy. Ka 7649. 82 O 97. Tárnoki It. Acta tav. Josephi Brunsvik. JVs 4403. Brunsvik tárnokmester 1813. március 27-én kelt leiratában arra szólítja fel a hátralékban levő városokat,