Veres Miklós: A tárnoki hatóság és tárnoki szék : 1526–1849 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 2. Budapest, 1968)
II. A tárnoki hivatal és a tárnoki szók szervezete
után fizették le a 20 forintos taxát — ugyanis aki szegényjogon perelt, annak perét a város díjmentesen tartozott a tárnoki székre felküldeni —, másrészt pedig a jelenlevők meglehetősen magas száma miatt egy-egy delegátusra akár ebből, akár a bírságpénzekből elég kevés jutott. A küldöttek — különösen a XIX. század első felében — jövedelmük csekélysége miatt igen sokat panaszkodtak, s több alkalommal napidíjuk felemelését kérték. A napidíj kérdésének rendezése különösen a devalvációt követő években vált égetővé, amivel a m. kir. udvari kamara is egyetértett. A kamara ugyanis a kancelláriához küldött véleményében kifejtette, hogy az utolsó országgyűlés alkalmával — a létfenntartási költségek állandó emelkedése miatt — a városi szenátorok napidíját 6 forintban állapították meg. Ennek alapján javasolta, hogy ezt az összeget a tárnoki szék 1833. évi ülésszakára, Budára rendelt delegátusok is kapják meg. A javaslattal kapcsolatban a kancellária megjegyezte, hogy ahhoz az uralkodó legfelsőbb hozzájárulását kell kieszközölni. Ez a következő esztendőben, 1814. március 18-án meg is történt, de I. Ferenc a napidíjak felemelését azzal a kikötéssel engedélyezte, hogy rendelkezése erre az egy alkalomra szól, s a kellő összeget az érintett szabad királyi városok pénztárából kell kifizetni. Az uralkodó a továbbiakban annak a lehetőségét is felveti, hogy a delegátusok napidíját a tárnoki joghatóság alá rendelt városok együttesen, arányosan elosztva fizessék. 73 Az uralkodó átmenetileg e számára olcsó megoldással elégítette ki a tárnokszéki delegátusok igényeit, de azok a következő években napidíjuk megjavítására irányuló kérésüket Brunsvik József tárnokmesterhez felterjesztették, aki azt 1818. április 26-án, a kamara elnökéhez el is juttatta. 74 A városi delegátusok napidíjának kérdése a negyvenes években újból napirendre került. A kancellária, 1840. november 5-én kelt leiratában, Eötvös Ignác tárnokmesternek a delegátusok folyamodványáról véleményes jelentés felterjesztését rendelte el. Azt kérték ugyanis a folyamodók, hogy napidíjukat három foiiatról — a városok országgyűlési követeivel egyenlővé téve — négy forintra emeljék fel. A tárnokmester december 12-i jelentésében hivatkozott a küldöttek munkájának megnövekedésére, valamint az élelmezési költségek emelkedésére, s ennek alapján kérésük jogosságát elismerte és azt támogatta. 75 A napidíjak megjavításának kérdése akut probléma maradt, s ez a tárnoki szék napirendjén még korszakunk utolsó éveiben is szerepelt. Ez ügyben Keglevich Gábor tárnokmester a kancellárhoz két felterjesztést is intézett (1846. december 8-án, és 1847. február 27-én). Indokolásában hangsúlyozta, hogy a napidíj nagyon csekély, s hogy a tárnoki szék ülései nagy szorgalmat követelnek, másrészt pedig a delegátusok a fellebbezési díjakból rájuk eső csekély részen kívül egyéb jövedelemre nem tarthatnak számot. Ennek alapján kérte a kancellárt, hogy kérelem teljesítését az uralkodónál eszközölje ki. 78 Az ügy azonban már 1848-ig 73 A 39. Kanc. lt. Acta generalia 1813 : 13 835, 1814 : 3420. 74 O 97. Tárnoki lt. Acta tav. Josephi Brunsvik. JVs 6166. 75 O 100. Tárnoki lt. Acta tav. Ignatii Eötvös. Nl 5358. 76 O 101. Tárnoki lt. Acta tav. Gabrielis Keglevich. N° 4674. és 4955. — Az 1846. dec. 8-i felterjesztés szerint ,,. . . munkájuk és szorgalmuk nem jutalmaztatik, hanem napidíjaik csekélysége miatt, — főleg a jelenleg uralkodó drágaság idején — mindennapi szükségleteiket tulajdon pénzekből pótolni kényteleníttetnek".
