Veres Miklós: A tárnoki hatóság és tárnoki szék : 1526–1849 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 2. Budapest, 1968)
II. A tárnoki hivatal és a tárnoki szók szervezete
akaró városok olykor úgy segítettek magukon, hogy más városok delegátusait kérték fel, illetőleg bízták meg, hogy őket a tárnoki széken képviseljék. 68 Olyan esetek is gyakran előfordultak, hogy némely városok delegátusai engedély nélkül távolmaradtak. Ilyenkor a tárnoki jog idevonatkozó (34., illetve 36.) cikkelyei értelmében a tárnoki szék a bírságbüntetés alkalmazásához folyamodott. 69 A városokat azonban nemcsak akkor bírságolta meg, ha azok a követküldést elmulasztották, hanem akkor is, ha delegátusaik az ülésszakokra késve, a kitűzött határidő nyolcadik napja után érkeztek meg. 70 A pénzbüntetésre ítélt városok a rájuk kiszabott bírságot ha húzódozva is, de általában megfizették. Előfordultak azonban olyan esetek is, amikor a bírság behajtását, illetve megfizetését a város megtagadta. Ilyenkor a bírságpénz összegét — a tárnoki jog 38. cikkelye értelmében — kétszeresen lehetett behajtani. 71 így pl. 1727-ben Pozsonyt és Kőszeget, egyenként 204 forint bírság megfizetésében marasztalta el a tárnoki szék, mert e városok küldöttei az ülésszak nyolcadik napjától számítva 17 napot hiányoztak, s minden napra 12 forint büntetést számított fel. Kőszeg város meg is fizette a reá kirótt bírságpénzt. Pozsony magisztrátusa azonban nemcsak hogy nem volt hajlandó fizetni, de az uralkodó főnemesi és nemesi osztályok „jogszokásaihoz" való alkalmazkodásának is tanújelét adta azzal, ahogyan a végrehajtás eszközlése végett kiszállt Sigray János altárnokmestert fogadta. A város vezetősége ugyanis Sigrayt kötelessége teljesítésében fegyverrel akadályozta meg. 72 A tárnoki székre delegált követek a törvényszakokon eltöltött napok után a maguk városától napidíjban részesültek. Azonkívül a tárnoki széktől fellebbvitt perek fellebbezési díjának (perenként 20 forintnak) a fele is őket illette meg. Ugyancsak részesültek a tárnoki törvényszakokról igazolatlanul távol maradó városok által fizetett bírságpénzből is. A fellebbezési díjakból származó jövedelem nem volt túlságosan jelentős, mert egyrészt nem minden fellebbezett per 68 Bártfa város pl. 1725-ben a saját képviseletével Eperjes küldötteit bízta meg O 92.,Tárnoki lt. Prot. sed. tav. I. 251. fol. 69 így pl. 1702-ben Bártfa és Szakolca városokat a követküldés elmulasztása miatt elmarasztalták, mivel megfelelő indokkal nem tudták magukat kimenteni, s így a rájuk kiszabott büntetést a tárnoki szék következő ülésszakán meg kellett fizetniük. A még ugyanazon évben tartott második törvónyszakon ugyan Szakolca delegátusa a büntetés elengedését kérte, de a tárnoki szék úgy döntött, hogy az alól nem adhat felmentést. O 92. Tárnoki lt. Prot. sed. tav. I. 214., 227. fol. 70 A tárnoki szék 1723-ban Budát 15, Pestet 2, Sopront 12, Szakolcát 14, Kőszeget 11 és Szegedet 14 ülésről való indokolatlan hiányzásáért megbüntette, s a végrehajtás lebonyolítását az altárnokmesterre bízta. O 92. Tárnoki lt. Prot. sed. tav. I. 249. fol. — A büntetést azonban a tárnoki szék 1725. szeptember 30-i ülésén elengedték. Uo. 254. fol. 71 Uo. 258. fol. 72 O 93. Tárnoki lt. Acta tav. D Fasc. 15. fasc. — Sigray János altárnokmester 1728. augusztus 9-én Pozsonyból jelenti Csáky Zsigmond tárnokmesternek, hogy amikor a a büntetés behajtása végett a város javaira kiszállt, hogy a bírságot kétszeresen megvegye, a városiak őt ettől a penge több mint fele részéig kivont karddal, hatalmaskodva eltiltották (ultra dimidium evaginato gladio . . . oppositione usi. . . violente manu, vi et potentia mediante inhibuerunt). — A város magisztrátusa egyébként a kancelláriához és az uralkodóhoz folyamodott a büntetés elengedtetése miatt* Kérésüket azzal indokolták, hogy azelőtt még sohasem hiányoztak a tárnoki szék ülésszakairól.
