Veres Miklós: A tárnoki hatóság és tárnoki szék : 1526–1849 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 2. Budapest, 1968)

II. A tárnoki hivatal és a tárnoki szók szervezete

latot az összes tárnoki város részvételével megrendezett kongresszus 1840. április 13-i ülésén Eötvös Ignác tárnokmester terjesztette elő. Javasolta a városok kül­dötteinek, hogy a jegyző évdíjának 211 forintról 400 forintra való felemeléséhez járuljanak hozzá, továbbá új tárnoki hivatali állások, nevezetesen egy kiadói és egy írnoki státus rendszeresítését szavazzák meg. A tárnokmesteri előterjesztésre Sopron város delegátusa azt az észrevételt tette, hogy egyik javaslatot sem tartja indokoltnak, mert a csődperek felülvizsgálatá­nak az újonnan felállítandó váltófeltörvényszékhez való áttételével a tárnoki szék egyik legterhesebb feladatától meg fog szabadulni, továbbá a sommás eljárásnak 200 pengő forint perértékig való kiterjesztésével a városoktól fellebbvitelre ke­rülő perek számának jelentős csökkenése remélhető. 52 A városok delegátusainak többsége azonban a tárnokmester mindkét javaslatát megszavazta. így a tár­nokszéki jegyző évi illetményét 400 forintra emelték, s az újonnan létesítendő kiadói státusra 240 forintot, az írnokira pedig 160 forint évi illetményt állapítot­tak meg. Meg kell említenünk, hogy a tárnokszéki jegyzők fizetése korszakunk folyamán többször változott, s azt olykor személyekre szabták. így pl. Paxy János illet­ményét 1702-ben — a többletmunkákra való tekintettel — arra az esztendőre 150, a következő évekre pedig 100 forintban határozta meg a tárnoki szék. 53 Az 1725. évi törvényszak alkalmával a jegyző rendszeres évi illetményét megszün­tették, s részére a törvényszakok időtartamára három forint napidíjat szavaztak meg. Ugyanúgy határozott a tárnoki szék 1741. szeptember 19-én tartott ülé­sén is. A tárnokszéki jegyzők a XIX. század első felében rendszeres évi illetményt kaptak, amit a jegyzői és titkári hivatal összefonódása is indokolttá tett. A teen­dők fokozatos növekedésével azonban ez is egyre kevesebbnek bizonyult, s így e két funkciót betöltő hivatalnokok illetményük felemeléséért folyamodtak. Kö­vesdy Ferenc pl. a tárnoki szék 1810. május 4-i ülése elé írásbeli kérelmet terjesz­tett be, melyben arra hivatkozott, hogy a növekvő drágaság miatt abból a 194 Ft 34 1 /£ krajcárnyi fizetésből, amit évente kapni szokott, nem tud megélni. Külön­ben is ez a honorárium sem az elvégzendő teendők tömegével, sem az eltöltött idő mennyiségével nem áll arányban. Ezért kéri, hogy addig is, amíg más intéz­kedés nem történik, honoráriumát emeljék fel. Kéri továbbá, hogy ebben az ügy­ben a tárnoki szék egy elaborátumot készítsen. 54 A jegyzői illetmény felemelésé­nek ügye ekkor nem nyert végleges megoldást, arra csak 1840-ben került sor. 62 Uo. 53 O 92. Prot. sed. tav. I. 213. fol. ,,. . . cui pro salario annuali, pro primo quidem, ex quo in concinnando extractu statutorum Inclytae Sedis Thavernicalis majorem impen­surus esset laborem, fatigiumque subiturus Rf. 150. pro sequentibus autem continuis annis Rf. 100. per ipsas civitates thavernicales aequaliter sibi quotannis exsolvendi deputati sunt et ordinati." 54 Uo. 1840. május 4-i ülés. A tárnoki szék az ügyben elkészítendő jelentés megszer­kesztésére egy, Buda, Pest, Kassa és Szakolca városok delegátusaiból álló bizottságot küldött ki. Ennek jelentése alapján a tárnoki szék úgy határozott, hogy mivel a meg nem hívott városok nincsenek képviselve a törvényszakon, az üggyel kapcsolatos jelentést a tárnokmester az uralkodóhoz terjessze fel.

Next

/
Thumbnails
Contents