Veres Miklós: A tárnoki hatóság és tárnoki szék : 1526–1849 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 2. Budapest, 1968)

II. A tárnoki hivatal és a tárnoki szók szervezete

fontos szerepet betöltő jegyző városi polgár legyen, aki törvényeiket és szokásjogaikat jól ismeri. Egyébként is szívesebben láttak maguk között soraikból kikerült városi polgárt, mint nemest vagy más társadalmi osztályhoz tartozó személyt. Ezért ragaszkodtak ahhoz, hogy ezt a kialakult gyakorlatot tárnokszéki statútummal kodifikálják. Ügy látszik, a városok vezetői előre „megérezték", hogy ezen a téren sérelem érheti őket, s így nem elégedtek meg a tárnokmester ígéretével. 1840-ben ugyanis 11 város (Győr, Kassa, Modor, Pest, Pécs, Sopron, Szabadka, Szatmárnémeti, Szeged, Temesvár, Zombor) magisztrátusa kérte felterjesztésében Eötvös Ignác tárnokmestert, hogy a tárnokszéki jegyzői, valamint az újonnan szervezendő kiadói és írnoki állás választás, illetve kinevezés útján kizárólag a tárnoki városok polgáraiból legyen betölthető. Megemlítik, hogy a tárnokmestertől — aki hivatali utódai nevében is nyilatkozott — az év februárjában erre ígéretet is kaptak, de ennek ellenére ragaszkodtak hozzá, hogy ezt a jogukat statútumban rögzítsék. Szatmárnémeti város magisztrátusa pl. ezt az igényt a tárnoki jog 3. cikkelyével is alátámasztotta, mely szerint a tárnoki városok ügyeiben való ítélkezésből és a tárnokszéki üléseken való részvételből e városok polgárain kívül mindenki ki van zárva.

49 A városok jogos kívánsága ellenére e tárgyban statútumot mégsem alkottak, mivel Eötvös tárnokmester ilyen „újítás" bevezetését nem látta indokoltnak. A városok aggodalmaskodása azonban nem volt alaptalan, mert Eötvös Ignác ígéretét hivatali utóda, Keglevich Gábor tárnokmester nem váltotta valóra, hanem — a városok megkérdezése nélkül — az önkényes kinevezés módszeréhez folyamodott. 1842. március 5-én kelt körlevelében ugyanis arról értesítette a városokat, hogy a naponként szaporodó fellebbezett perek, valamint a tárnoki hivatal ügyforgalmának növekedése miatt Wagner Sándort titoknoki és tárnokszéki jegyzői hivatalában megerősítette, Csáky József hites ügyvédet pedig tiszteletbeli titoknoknak és tárnokszéki jegyzőnek nevezte ki.

50 Erre a körlevélre a tárnoki városok részéről a tiltakozások sorozata indult meg. Szatmárnémeti tanácsa azt írta, hogy a tárnokmester e mellőzéssel a szabad királyi városokat jogukban sértette meg, holott a tárnoki szék jegyzőjének állandó fizetését azoknak kell fedezniük. Győr város tanácsa tiltakozó leveléhez csatolta a tárnoki szék 1840. szeptember 24-i ülésének jegyzőkönyvmásolatát, mely szerint a tárnokszéki állásokra a városok tisztviselői jelentkezhetnek és más, hasonló tulajdonságokkal rendelkező pályázókkal szemben előnyben kell őket részesíteni. Szakolca város vezetői — meglehetősen bátortalan hangú levelükben — annak az aggodalmuknak adtak kifejezést, hogy a városok polgárait azontúl még a tárnoki székre fellebbezett perek előadására sem fogják alkalmazni. Tiltakozó levelet küldött ez ügyben még Sopron és Szabadka város tanácsa is.

51 A tiltakozások azonban a tárnokmester döntését nem érintették, s azt maguk a városok is tudták, hogy e befejezett tény megváltoztatására nem képesek. így megelégedtek annyival, hogy a tárnokmestertől a jövőre vonatkozóan kérték jogaik figyelembe vételét. A tárnoki hivatalban és a tárnoki széken egyre szaporodó feladatok elvégzése érdekében — korszakunk vége felé — szükségessé vált a státus kibővítése, illetve a tárnokszéki jegyző mellé kisegítő személyek beállítása. Az erre vonatkozó javas49 O 100. Tárnoki lt. Acta tav. Ignatii Eötvös. N° 5296. 50 O 101. Tárnoki lt. Acta tav. Gabrielis Keglevich. N° 84. 51 Uo. Ns 742.