Veres Miklós: A tárnoki hatóság és tárnoki szék : 1526–1849 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 2. Budapest, 1968)

II. A tárnoki hivatal és a tárnoki szók szervezete

2. AZ ALTÁRNOKMESTER S A TÁRNOKI INTÉZMÉNY EGYÉB ÁLLANDÓ ALKALMAZOTTAI &z altárnokmester a tárnoki szék és a tárnoki hivatal rangban következő második embere, s egyben a tárnokmester mindenkori helyettese volt. Az altárnokmestereket a tárnokmesterek nevezték ki, mégpedig — Szentpétery Imre szerint — familiáris alapon. Szentpétery megállapítja, hogy „néhol ez szószerint ki is van mondva, de hogy a kevés pozitív adaton kívül máskor is így volt, azt bizonyítja az is, hogy sohasem volt senki két egymásután következő tárnokmesternek az altárnokmestere, azaz az új tárnokmester mindjárt a saját emberét nevezte ki segédjének".

32 Bár a familiaritás elvének érvényesülését nem vitatjuk, e megállapítás helyességét legalábbis a Szentpétery által vizsgált 1526 előtti korszakra, illetve arra s a XVI. századra kell korlátoznunk, korszakunkban ugyanis az adatok mást bizonyítanak. A XVII—XIX. században nyolc olyan altárnokmestert találunk, akik közül heten 2—2 tárnokmester mellett szolgáltak, a nyolcadik pedig háromnak volt a helyettese.

33 Ez is azt bizonyítja, hogy a familiaritás szerepe — mint ismeretes — Mohács után már háttérbe szorult, és elsősorban a szakmai szempontok érvényesültek az altárnokmester személyének megválasztásában. Korszakunkban előre haladva egyre több olyan tárnokmestert találunk, aki hivatali elődjének helyettesét maga mellett megtartotta, mivel annak szakmai ismereteit és gyakorlati tapasztalatait a maga számára kívánta hasznosítani. A tárnoki szék gyakorlatában előfordultak olyan esetek, amikor a tárnokmester hivatali helyettesét a törvényszak alatt, az ülésen jelölte ki.

34 Ilyenkor nem volt feltétlenül szükség a városok írásbeli tájékoztatására. Ha azonban az altárnokmester kinevezése a törvényszakon kívül vagy később történt, amikor már a tárnoki szék egy-egy törvényszakán nem minden városnak kellett magát delegátussal képviseltetnie, a tárnokmester a kinevezés vagy a megerősítés tényéről a városokat írásban értesítette.

35 A tárnoki városok a tárnokmester kinevezési jogkörét korlátozni akarták, s arra törekedtek, hogy az altárnokmester személyének megválasztásába ők is beleszólhassanak. Részükről olyan igények is felmerültek, hogy e tisztséget a tárnoki szék tagjai által történő választás útján töltsék be. Ezek a próbálkozások számukra semmilyen pozitív eredményt nem hoztak. Csupán annyit értek el 1607-ben, hogy a tárnokmester által kinevezett altárnokmestert kettős eskü letételére kötelezték. A határozat szerint az altárnokmesternek az egyik esküt a tárnokmester kezébe, a másikat pedig a városok küldöttei előtt kellett letennie, az országgyűlésen vagy a tárnoki széken.

36 Bende Miklós altárnokmester — e határozatnak meg32 Szentpétery i. m. 527. 1. 33 így pl. Borkovich Lukács Draskovich Jánosnak és Erdődy Tamásnak, Paluska Antal Csáky Zsigmondnak és Nádasdy Lipótnak, Barinyai László Esterházy Ferencnek és Illésházy Józsefnek, Balogh László Illésházy Józsefnek és Batthyány Ádámnak, Batta Bálint Csáky Jánosnak és Niczky Kristófnak, Beöthy Imre Majláth Józsefnek, Szentiványi Ferencnek és Brunsvik Józsefnek, Berzeviczy Pál Brunsvik Józsefnek és Cziráky Antalnak, végül Gyurtsányi Gábor Eötvös Ignácnak és Keglevich Gábornak volt az altárnokmestere. 34 O 92. Tárnoki lt. Prot. sed. tav. I. 201. fol. 35 így pl. Pálffy Fidél tárnokmester 1830. május 7-én kelt körlevelében értesíti a városokat, hogy Kárász Miklóst altárnokmesterré kinevezte. O 99. Tárnoki lt. Acta tav. Fidelis Pálffy JNfo 3346. 86 „1607. Vice tavernicus per tavernicum denomitatus duplex debuit deponere