Veres Miklós: A tárnoki hatóság és tárnoki szék : 1526–1849 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 2. Budapest, 1968)

II. A tárnoki hivatal és a tárnoki szók szervezete

A városi polgárság a tiszt újítások alkalmával a kamara túlkapásaival szemben is a tárnokmester támogatását kérte. A kamara — úgy látszik — elsősorban azokban a városokban folyamodott önkényes eszközökhöz, ahol a polgárság több nemzetiségű elemekből tevődött össze s így a „divide et impera" elvét alkalmazva szította a nemzetiségi ellentéteket. Szeged polgárai között pl. a XVIII. század első felében a magyarokon kívül németek, dalmátok és szerbek is éltek. A város magisztrátusa 1729-ben amiatt fordult panasszal Csáky Zsigmond tárnokmesterhez, hogy a kamara a város privilégiumát megsértve, jogtalanul a saját tisztviselőjének (perceptorának) ellenőrzése alá rendelte a bíróválasztás lefolytatását. Az ő gyámkodása alatt megválasztott új bíró a választással egyet nem értő magyarok és dalmátok közül több polgárt elfogatott és börtönbe záratott.

20 A tárnokmesterekre nemcsak jogvédő szerep hárult a joghatóságuk alá helyezett városok érdekében, hanem azok fogyatékos jogszolgáltatásának és ügyintézésének megjavításával is sok dolguk akadt. Mindezen teendők ellátásáért rendszeres évi honoráriumot kaptak. Jövedelmük két forrásból származott. Kapták az országos főméltóságoknak kijáró állami fizetést, ami a vizsgált korszakban részint a pénz értékének megfelelően alakult, részint pedig azt az uralkodók „ad personam" állapították meg. A jövedelem másik részét a tárnoki városoktól kapták, éspedig 1725 előtt a tárnoki jog 18. cikkelye által előírt összegben (1. a Függelékben), azontúl évi 1000 forintban, amit a városok portaszámuknak megfelelően, arányosan fizettek. A tárnokmesterek állami fizetése még változóbb képet mutat, így pl. Nádasdy Tamásnak készpénzben 500 forint évi illetményt adott a kincstár és ugyanannyit sóban.

27 Egy másik forrás szerint Nádasdyt az uralkodó 1000 magyar forint évi fizetéssel nevezte ki 1536-ban, ami nem mond ellent annak, hogy az összeg felét sóban kapta meg. Ifj. Báthory Andrásnak — aki 1544 és 1554 között volt tárnokmeser — 1545-ben 250, 1549-ben pedig 500 magyar forint volt az illetménye.

28 A pénz értékének változásával és a tárnokmesteri teendők szaporodásával később a fizetések is emelkedtek. Szentiványi Ferenc pl. 1797-ben már 6000 forintot kapott évente a kincstártól, beleértve ebbe a helytartótanácsnál viselt tanácsosság és a hétszemélyes táblai ülnökség után járó 2500 forintot is.

29 Brunsvik Józsefnek 1802-ben történt tárnokmesteri kinevezésekor I. Ferenc az addigi 4500 forintos fizetését változatlanul hagyta (ebben a hétszemélyes táblai ülnökségért és alelnökségért járó 1500 forint is benne volt),

30 majd illetményét még ugyanabban az évben 8000 forintra emelte fel.

31 26 Uo. C Fasc. 3. fasc. — A kancelláriai levéltárban található adatokból lehet következtetni, hogy a kamara különféle háborgatásainak nemcsak^a tárnoki városok, hanem korábban maguk a tárnokmesterek is ki voltak téve. így pl. az 1693-ban elhunyt Zichy István tárnokmester helyébe lépő Erdődy György kérésére a kancellária felhívja a magyar kamarát, hogy nevezettet hivatali működésében a kamarák ne háborgassák. A 32. Kanc. lt. Litterae privatorum 1747. N° 297. 27 Kovachich i. m. (Tav. adv.) I. 30. fol. („. . . cum salario in pecuniis 500 f., in sale totidem.") 28 Kam. lt. Dignitariorum Regni Hungáriáé Saecularium Liber. 109. 1. 29 A 39. Kanc. It. Acta generalia 1797. JV° 9969. 30 Uo. 1802. JVfo 3578. 31 Uo. 1802. JVs 4262.