Veres Miklós: A tárnoki hatóság és tárnoki szék : 1526–1849 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 2. Budapest, 1968)
I. A tárnoki jogszolgáltatás fejlődése
időpontjául 1790. május elsejét tűzte ki. E rendelkezésnek megfelelően már 1790. február 12-én összeült egy curiai bizottság, melynek feladata a jogszolgáltatás restaurálásához szükséges intézkedések kidolgozása volt. A bizottságban a hétszemélyes tábla elnöke, Végh Péter tárnokmester elnökölt, s helyet foglalt benne rajta kívül a hétszemélyes tábla részéről még hat tanácsos, a királyi tábla részéről pedig Ürményi József királyi személynök, mint e fórum elnöke, valamint Skérlecz Miklós királyi táblai alelnök és négy tanácsos. A bizottság sorra tárgyalás alá vette az egész magyar jogszolgáltatási szervezet visszaállításával kapcsolatos kérdéseket. A városokra nézve úgy határozott, hogy mivel azok fellebbviteli fórumait, a tárnoki széket és a személynöki széket a fenti rendelet értelmében visszaállították, a szabad királyi és bányavárosokat értesíteni kell, hogy fellebbezett polgári pereiket ismét e fórumokhoz küldjék. 113 A szabad királyi városok a XVI—XVII. században, a rendi dualizmus küzdelmében a három nemesi renddel szemben a királyt támogatták. II. József uralkodása alatt azonban a polgárságnak az uralkodóhoz való viszonya megváltozott. József ugyanis nemcsak felsőbíróságukat szüntette meg, de a céhrendszert korlátozó s az ipar és kereskedelem szabadságát pártoló politikája sértette anyagi érdekeiket is. Ezért 1790-ben örömmel vettek tudomást a császár reformjainak visszavonásáról. A városi polgárság középső rétege belenyugodott a városokat irányító nemesi csoport uralmába és a legnagyobb egyetértésben szemlélte a rendiség győzelmét a királlyal szemben. 114 Az abszolút uralkodó és a nemesi rendek közötti ellentét József halálával sem szűnt meg. II. Lipót különösen a köznemességgel került szembe, melynek ügyes taktikával mind a mágnásokat, mind a kisnemeseket, sőt közvetve a jobbágyságot is sikerült megnyernie. 115 Lipót e kényszerhelyzetben, egyéb erők felhasználása mellett, a városok középső rétegének szolgálatait is igénybe vette, akiket titkosrendőrei útján, a vezető nemesi réteg ellen hangolt. 116 A polgárságnak azonban csakhamar rá kellett eszmélnie, hogy a király csupán eszközként használta fel a nemesség ellen, mert amikor arra lehetősége nyílott, az erősebb féllel, a nemességgel lépett kompromisszumra. A polgárság csalódásának szavakban is kifejezést adott, amit Lipót azzal viszonzott, hogy e réteggel szemben az addiginál még tartózkodóbb és közömbösebb lett. U7 A városi polgárság azonban, ha az uralkodó részéről mellőzés érte is, régi felsőbíróságát visszakapta, amit az 1790—1791. évi országgyűlés törvénybe is iktatott. 118 így a tárnoki szék 1791-ben működését újból megkezdhette. Az ötéves szünetelés 113 A 39. Kanc. lt. Acta generalia 1790 : 2583. A bizottság a városokra vonatkozólag még a következőket rendelte: Minthogy az új rendben (ti. II. József „Novus ordo"-ja alatt) a szabad királyi városok polgárainak is meg volt engedve, hogy pereikben oppozícióval éljenek — ami őket a törvény szerint nem illeti meg —, e városokban ki kell hirdetni, hogy ezentúl, úgy mint azelőtt, a végrehajtással szemben oppozíciót nem alkalmazhatnak. 114 Mályusz Elemér: A magyarországi polgárság a francia forradalom korában. (A bécsi Magyar Történeti Intézet Évkönyve. I. óvf.) Bp. 1931. 235. 1. 115 Uo. 238. 1. 116 Uo. 117 Uo. 268. 1. 118 1790 : 24. tc.
