Veres Miklós: A tárnoki hatóság és tárnoki szék : 1526–1849 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 2. Budapest, 1968)

I. A tárnoki jogszolgáltatás fejlődése

alatt a királyi tábla a városi törvényszékektől hozzá fellebbezett polgári pereket csak részben tudta megvizsgálni. így az ügyek ott összetorlódtak, s az elintézetleneket a visszaállított tárnoki széknek kellett megvizsgálnia. Az 1791-ben Budán megtartott, szünet utáni első törvényszakon pl. 146 pert vizsgáltak meg, de bőven maradt megvizsgálandó ügy a következő három év törvényszakaira is. 1792ben pl. 126, 1793-ban 141 és 1794-ben 138 per került megvizsgálásra a Pesten tartott tárnoki széken. Az 1795. évi ülésszakon — amit ugyancsak Pesten rendeztek meg — a megvizsgált perek száma már 7 l-re csökkent. Az 1796. évi törvényszakot megint Budán tartották, s ettől kezdve a tárnoki szék — az 1833. évi rendes és az 1840. évi rendkívüli ülésszakot (kongresszust) kivéve — fennállásának további 53 éve alatt itt ülésezett. 1797-ben a tárnokmester—a királyi leirat alapján — elhalasztotta a tárnoki szék összehívását, mivel az előző országgyűlés a francia veszély miatt nemesi felkelést ajánlott meg.

119 A XVIII. század utolsó három évében a tárnoki szék rendszeresen megtartotta üléseit, s a XIX. század első felében csaknem minden esztendőben (a 48 év alatt 42 alkalommal) volt törvényszak. Közülük az 1834-ben és az 1846-ban kezdett törvényszakok a következő évbe is átnyúltak,

120 s így a tárnoki szék ítélkezése csupán négy esztendőben (1807-ben, 1826-ban, 1827-ben és 1839-ben) szünetelt. A XIX. század első felében, vagyis a tárnoki szék működésének utolsó szakaszában a tárnoki városok száma — Arad város 1836-ban történt csatlakozásával — csupán eggyel emelkedett. A 28 tárnoki város rangsora, illetőleg a tárnoki széken való ülésrendje a korszak utolsó évtizedére így alakult ki: Buda, Pest, Kassa, Pozsony, Sopron, Nagyszombat, Bártfa, Eperjes, Modor, Szakolca, Debrecen, Szatmárnémeti, Szeged, Kőszeg, Kismarton, Korpona, Győr, Komárom, Újvidék, Zombor, Szabadka, Temesvár, Pécs, Zágráb, Kőrös, Károlyváros, Kapronca, Arad.

121 A tárnoki ítélkezés rendszeressé válását és egyre nagyobb ügyforgalmát 1790 után már nem a tárnoki városok szaporodásának, hanem egyes városok gyors fejlődésének köszönhette. A városok közül némelyek lélekszáma rohamosan megnőtt, másoké viszont alig gyarapodott valamivel. Az 1777 és 1828 közötti időszakban a legnagyobb mértékben Pest városa fejlődött, melynek lélekszáma több mint a négyszeresére emelkedett, Sopron ezzel szemben csupán 10,4 %-kal növelte lakói119 O 95. Tárnoki lt. Acta tav. Josephi Majláth. Fasc. 2. M 31. 1,0 O 101. Tárnoki lt. Acta tav. Gabrielis Keglevich. N° 4688. A felszaporodott perek megvizsgálásával járó teendők más alkalommal is szükségessé tették a tárnoki szék ülésszakának meghosszabbítását. Keglevich Gábor tárnokmester pl. 1846-ban leiratban közölte a tárnoki városokkal, hogy az október 25-én kezdődött ülésszakot, az ünnepek alatti szünet után, ugyanazon bírák részvételével 1847. január 20. napjától tovább folytatják. 111 Az összes tárnoki város részvételével 1840-ben tartott konresszus jegyzőkönyvében a városok ebben a sorrendben szerepelnek. — O 92. Tárnoki lt. Prot. sed. tav. 1840. február 27-i ülés. (NB. A tárnoki szék jegyzőkönyveiből vett adatok szöveghelyeit nem egységesen közöltem. Az állag első kötete ugyanis két évszázad, a második és harmadik kötet pedig két-két évtized anyagát foglalja magában. Ezeknél a kötetszám és a lapszám megadása látszott helyesebbnek. Az 1795. évtől kezdődően viszont a jegyzőkönyveket általában évenként külön kötetbe kötötték, majd később a kötetek lapszámozása elmaradt. így a XIX. századi köteteknél a korábbi ,,I... fol." helyett alkalmasabbnak látszott a kötet évszámának és az ülés dátumának, mint szöveghelynek a megadása.)