Veres Miklós: A tárnoki hatóság és tárnoki szék : 1526–1849 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 2. Budapest, 1968)

I. A tárnoki jogszolgáltatás fejlődése

mely országlakost érintő ügy fellebbezés útján a királyi euriához kerül, s ott először a királyi tábla, azután a hétszemélyes tábla vizsgálja meg azokat, úgy a városi ügyeket is ezen a szokásos úton kell megvizsgálni. A kancellária a fenti indokok alapján — korábbi álláspontját megismételve — azt javasolja a királynőnek, hogy mind a tárnoki, mind a személynöki széken megvizsgált és azoktól tovább fellebbezett városi pereket, amíg az országgyűlés e tárgyban mást nem határoz, egyéb ügyek szokásos módján, a királyi curián vegyék fel és vizsgálják meg.

79 Mária Terézia a kancellária javaslatát jóváhagyta és a perek fellebbezésének kérdésében 1744. január 14-én annak megfelelően rendelkezett.

80 A rendeletbe azonban Nádasdy Lipót tárnokmester nem nyugodott bele, s 1744 májusában felterjesztést intézett a királynőhöz, melyben kérte, hogy a tárnoki széktől való további fellebbezés ne a királyi táblához, hanem „régi szokás szerint" [! ?] a hétszemélyes táblához történjék.

81 Nádasdy ugyanis a királyi személyes jelenlét bíróságán nem a személynöki széket, hanem a hétszemélyes táblát értette, s ennek bizonyítására csatolta a hét tárnoki város 1453. évi, valamint Pozsony város 1459. évi privilégiumának másolatát. Ezzel egyébként csak annyit tudott bizonyítani, hogy a tárnoki szék ítéletével elégedetlen felek a királyi személyes jelenléthez fellebbezhetnek.

82 Nádasdy a tárnoki szék küldötteivel együtt részletes felterjesztést is kidolgozott, melyben a királyi táblához való fellebbezés ellen együttesen újból tiltakoztak. E vitás kérdéssel kapcsolatban ugyancsak beküldte véleményes jelentését a kancelláriához a kir. curia, a kir. személynök és Esterházy Eerenc, az 1746. év augusztusában kinevezett új tárnokmester is. A kancellária a beérkezett jelentéseket egyenként ismertetve 1746. szeptember 23-án előterjesztést tett a királynőhöz. Nádasdy Lipót kancellár — aki nem egészen két hónappal azelőtt (augusztus 2-ig) még tárnokmester volt — valójában az általa felterjesztett véleményes jelentést, vagyis a tárnoki szék álláspontját, most kancellári minőségben értékelte és továbbította a királynőhöz. Ez a kettősség — mint később látni fogjuk — meghatározta Nádasdy állásfoglalását is, aki e sokat vitatott kérdést kompromisszumos megoldással kívánta lezárni. Mint a hozzá legközelebb állót, felségelőterjesztésében a tárnoki szék álláspontját ismertette a legrészletesebben, mely szerint az e fórumtól fellebbvitt ügyek a városok kiváltságai és a törvények szerint csak egy magasabb bírósághoz mehetnek tovább, s így nem a királyi, hanem a hétszemélyes táblához kell azokat felküldeni. A tárnoki szék részletesen megindokolja azt is, hogy miért nem lenne ésszerű, ha e pereket a királyi táblára fellebbeznék. Mindenekelőtt megemlíti, hogy e fórum különben sem tudja az ilyen pereket megvizsgálni, mivel más ügyek intézésével igen el van foglalva. S így ha a városi ügyeket is oda kellene fellebbezni, akkor vagy azok, vagg 79 Uo. 80 O 93. Tárnoki lt. Acta tav. A Fasc. N° 12. — Lásd még: A 35. Kanc. lt. Conceptus expeditionum 1744. január. N2 31. 81 adeoque causarum ex Sede Tavernicali ad Sacram Majestatem Vestram provocatarum, aut in futurum provocandarum transmissiones more antiquitus solito, per Regium Septemviralem Judicium, tamquam supremum causarum ad Majestatem Vestram Regiam provocatarum superrevisorium fórum assumi, et secundum consvetudinem earundem civitatum ac praescriptum juris tavernicalis finaliter deeidi facere dignetur." A 32. Kanc. lt. Litterae privatorum 1744. N° 209. 82 Uo.