Veres Miklós: A tárnoki hatóság és tárnoki szék : 1526–1849 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 2. Budapest, 1968)
I. A tárnoki jogszolgáltatás fejlődése
A királyi tábla véleményéhez hasonlóan Csáky is hivatkozik a tárnoki jog 39. cikkelyére, mely szerinte másképpen nem értelmezhető, mint hogy a királyi jelenléthez küldött fellebbezést az uralkodó, illetve távollétében a királyi helytartó a főpapokkal, bárókkal és bírákkal együtt döntse el. Csáky tárnokmester itt — bizonyára tudatosan, majd látni fogjuk, milyen célzattal — elhallgatja, hogy a „királyi jelenlét"-en ez esetben, ősi gyakorlat alapján, a királyi személynök, illetőleg az általa vezetett személynöki szék értendő, s megpróbálja a szó jelentését a királyi helytartóra átcsúsztatni. Csáky ennek megfelelően a továbbiakban a királyi helytartó bírói hatáskörét fejtegeti, mely szerint az uralkodó a jelenlétéhez fellebbezett ügyekben őt az igazságszolgáltatás gyakorlásával is megbízta. Példaként említi meg Várdai Pál esztergomi érseket, akinek I. Ferdinánd király 1563-ban kelt adománylevelében a helytartóságot adományozta, s távollétében a saját helyetteséül állította. Az adománylevél a bíráskodás tekintetében előírja, hogy Várdai legfelső fokon a tőle való továbbvitel kizárásával jogosult az igazságszolgáltatás gyakorlására. 73 Csáky azonkívül Rudolf császár rendeletére is hivatkozik, amely azt írja elő, hogy a tárnoki széktől a királyi jelenléthez fellebbezett ügyeket a királyi helytartó a maga törvényes eljárásával (sua modalitate) vizsgálja meg és véglegesen fejezze be. 74 A tárnokmester eddigi fejtegetései a királyi tábla illetéktelenségének bizonyítására irányultak, mivel az a hozzá fellebbezett ügyekben nem végső fokon ítélkezik (kivéve, természetesen, azokat az eseteket, amikor a felek e tábla ítéletében megnyugodnak). Azt, hogy mely fórum illetékességét ismeri el a tárnokmester, a továbbiakban — ugyancsak részletesen indokolva — meg is jelöli. Hivatkozik az 1723. évi országgyűlésre, melynek alkalmával az uralkodó az igazságszolgáltatás meggyorsítására és tökéletesebbé tételére, a fellebbezések megvizsgálása végett, a nádor és királyi helytartó elnöklete alatt a hétszemélyes táblát állandósította. Csáky szerint nem jelentene nagyobb munkát, ha a tárnoki széktől a királyi jelenléthez átküldött fellebbezéseket a törvényszakok idején — amelyeken a fellebezések revíziója végett évente össze szoktak ülni — a hétszemélyes táblán vizsgálnák meg, amely már megállapított bírói státussal rendelkezik. Ennek előnyeit is hangsúlyozza, mondván, hogy az sem a perlekedő feleknek, sem a királyi kincstárnak megterhelést nem jelentene és gyorsabban lehetne legfelsőbb fokon igazságot szolgáltatni. Javasolja tehát, hogy az említett perek azontúl a hétszemélyes tábla elé kerüljenek, mivel szerinte a tárnoki szék ítéleteinek utolsó revíziója — jóváhagyása vagy megváltoztatása — másutt nem lehetséges, mert semmi más fórum végső ítéletet nem hozhat. Csáky tárnokmester határozott ellenállását — a városok érdekeinek védelmén kívül — személyes hiúsága is erősítette. Ez kitűnik az indokolás utolsó pontjából, melyben leírja, hogy ha a tárnoki széktől az uralkodóhoz fellebbezett pereket nem a legfelső, hanem más, közbeeső fórum (értsd: királyi tábla) vizsgálja felül, az nemcsak a tárnoki jognak és kiváltságoknak a megsértését fogja jelenteni, hanem a tárnokmester tekintélyének és méltóságának is ártani fog. A tárnokmester ugyanis — mint mondja — egyike az ország joghatóságot gyakorló báróinak, s azért a 78 ,,. . . videlicet, quod habeat facultatem administrandi justitiam, citra omnem ulteriorem appellationem." O 93. Tárnoki lt. Acta tav. E Fasc. 2. fasc. per suum regium locumtenentern sua modalitate discuterentur et finaliter terminarentur." Uo.
