Veres Miklós: A tárnoki hatóság és tárnoki szék : 1526–1849 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 2. Budapest, 1968)
I. A tárnoki jogszolgáltatás fejlődése
nádor és helytartó, nemkülönben az országbíró távolléte alkalmával mind az országgyűlésen, mind az ország más összejövetelein, valamint a hétszemélyes táblán hivatalból elnököl. így a tárnoki széktől fellebbezett ítéleteknek más fellebbviteli fórumát, mint a királyi helytartói bíróságot, vagyis az ország legelőkelőbb bíróságát, a hétszemélyes táblát — Csáky fejtegetései tehát ide irányultak — a tárnokmesteri tisztség jogsértése nélkül nem ismerheti és nem fogadhatja el. 75 Csáky Zsigmond tárnokmester véleményes jelentése után jó néhány év eltelt (s közben III. Károly is meghalt és már Csáky sem volt tárnokmester), amikor a kérdést újból elővették. A kancellária Mária Teréziának azt javasolta, hogy míg az országgyűlés a tárnoki és személynöki széktől való fellebbezés kérdésében mást nem határoz, e pereket a királyi curián vegyék fel és vizsgálják meg. A királynő azonban úgy rendelkezik, hogy e tárgyban a helytartótanácsot is meg kell hallgatni. A királynő rendelkezésének megfelelően a kancellária 1743. szeptember 13-án kelt leiratában meghagyta a helytartótanácsnak, hogy ez ügyben véleményes jelentését terjessze fel. 76 Annak beérkezése után a kancellária 1743. november 8-án a királynőhöz előterjesztést tesz, melyben hivatkozik a helytartótanács véleményében foglaltakra. 77 E szerint az említett városok (tárnokiak és személynökiek) legfelsőbb bírája a királyi személynök legyen. A helytartótanács azonban ismét összekeveri a szó jelentésót, s — mint a továbbiakból látható — azon nem a király személyét a jogszolgáltatásban ténylegesen képviselő personalist, az igazi királyi szemólynököt, hanem a király személyét általában képviselő királyi helytartót érti. Ennek megfelelően a helytartótanács kifejti, hogy a „személynök", aki esztergomi érsek és titkos kancellár, egyike az ország rendes nagybíráinak, következésképpen a királyi személyes jelenléthez fellebbezett városi ügyek megvizsgálása magához az esztergomi érsekhez, mint „királyi személynökhöz", és nem a királyi személyes jelenléti bíróságához (értsd: a személynöki székhez) kellene hogy tartozzék. 78 Az esztergomi érsek viszont a legújabb rendelkezés szerint a hétszemélyes táblán az ország többi rendes bírájával együtt ülésezési joggal rendelkezik. Ebből következik szerinte, hogy a tárnoki és személynöki széktől fellebbezett ügyeket legfelsőbb megvizsgálás végett a hétszemélyes táblára kell felküldeni, ami — ugyancsak a helytartótanács véleménye szerint — megegyezik az ország régebbi törvényeinek ós az 1659. évi 34. törvénycikknek a szellemével. A kancellária a helytartótanács helytelen álláspontját és az esztergomi érseknek a királyi személynökkel való téves azonosítását elvetve, a királynőhöz tett előterjesztésében kifejtette, hogy a tárnoki széktől a városi ügyeket régen is a királyi személynökhöz fellebbezték, aki ma a királyi tábla elnöke. így tehát vitán felül áll, hogy a hétszemélyes táblához fellebbezendő városi pereket először a királyi táblához kell átküldeni. A kancellária ezt az álláspontját különböző, logikusan felépített érvekkel igyekezett megindokolni. S bár ugyanazokra a jogszabályokra hivatkozott, mint nyolc évvel azelőtt Csáky Zsigmond tárnokmester, azoknak egészen más értelmezést adott. így pl. a tárnoki jog 39. cikkelyét — helyesen — úgy magyarázta, hogy a tárnoki széktől fellebbezett ügyeket régebben a királyi ' 5 Uo. 76 A 35. Kanc. lt. Conceptus expeditionum 1743. szeptember. JST° 36. 77 A 23. Kanc. lt. Litterae Consilii Regii Locumtenentialis Hungarici 1743. Ni 401. 78 „. . . ad ipsum archi-episcopum Strigoniensem quam personalem praesentiam regiam, et non ejusdem personalis praesentiae regiae in judicüs locumtenentem pertineat." A 1. Kanc. lt. Originales referadae 1744. Ka 3.
