Veres Miklós: A tárnoki hatóság és tárnoki szék : 1526–1849 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 2. Budapest, 1968)
I. A tárnoki jogszolgáltatás fejlődése
a kancellária megbízta a királyi táblát, hogy adjon tájékoztatást az eddigi gyakorlatról, ha pedig azt nem ismeri, tegyen javaslatot a tárgyban. 71 A királyi tábla a leiratra tett jelentésében azt válaszolta, nem tud példát arra, hogy a tárnoki és személynöki széktől pert valaha a királyi táblára fellebbeztek volna. A tárnoki széktől a Hármaskönyv III. rész 10. címe szerint a fellebbvitel a személynökhöz történik, s ezt írja elő a tárnoki jog [ ti. az Ulászló által kiadott —V. M.] 4. cikkelye is. A királyi tábla azt is megállapítja, hogy a Zsigmond- és Ulászlóféle törvénycikkek s a tárnoki jog 39. cikkelye is a személynöki székre való fellebbezés mellett szólnak, de Sigraynak — mint nemes embernek — a pere a curia elé tartozik. A tárnoki széktől fellebbezett többi ügyre vonatkozóan azonban az uralkodó döntését kéri, hogy az ilyen perekben a curia — mely a nemesek pereivel amúgy is eléggé meg van terhelve — ítélkezzék-e vagy a királyi személynök, illetve azok elbírálása más módon történjék. A fellebbezés kérdésében a gyakorlat megállapítása, s az e tárgyban idézett törvénycikkek eltérésének összeegyeztetése végett a kancellária — a királyi tábla véleményének meghallgatásán kívül — Csáky Zsigmond tárnokmester megkérdezését is szükségesnek látta. 72 Ennek megfelelően Batthyány Lajos kancellár utasítja Csákyt, hogy a pereknek a jövőben történő fellebbvitelével kapcsolatban adjon be véleményes jelentést. Csáky 1735. június 16-án kelt felterjesztésében élesen tiltakozik a királyi táblához való fellebbezés ellen, s csatolja a tárnoki szék régi jegyzőkönyveiből készített kivonatot, amiből kitűnik, hogy a tárnoki széktől a perek fellebbvitel esetén „ad personalem praesentiam" mentek tovább. Ennek alapján kifejti, hogy a szabad királyi városokat alapításuktól fogva, a régebbi uralkodóktól nyert kiváltságaik alapján, az ország többi városától egyebeken kívül az is megkülönböztette, hogy ezek — a tárnoki joggyakorlat szerint — megvizsgálandó pereiket régi idők óta „a király jelenlétéhez" küldték fel. Az ítélkezéssel kapcsolatban tehát leszögezi, hogy a felvitt ügyeket végső fokon a királynak kell megvizsgálnia és eldöntenie. Az uralkodók ugyanis — mint írja —, akik a régi időkben az országban laktak, a saját udvarukban és elnökletük alatt ítélkeztek és intézték az igazságszolgáltatást; így a tárnoki széktől fellebbezett ügyeket is a király színe előtt vizsgálták meg. Csáky tárnokmester a továbbiakban hét pontban részletezi azokat az érveket, amelyek a királyi táblához való fellebbezés ellen szólnak. Mindenekelőtt arra hivatkozik, hogy a tárnoki városok polgárai a saját magisztrátusukon kívül senki másnak nincsenek alávetve, mint a tárnokmesternek, s végül az uralkodónak mint az ország legfőbb bírájának. Ezeken kívül a fellebbezésnek más fórumai nincsenek, így a pereket a tárnoki széktől az uralkodóhoz kell felküldeni. Az ügyek megvizsgálására pedig maga a király vagy távollétében az, aki Magyarországon az ő hatalmát képviseli: a királyi helytartó illetékes. 71 A 35. Kanc. lt. Conceptus expeditionum 1734. március. JNTs 31. Meg kell említenünk, hogy a királyi táblára való fellebbezés kérdése már a húszas évek közepén is felmerült. Kassa város 1725. március 1-én kelt felterjesztésében ugyanis arra kéri a tárnokmestert, hogy a város jogait és kiváltságait a következő országgyűlésen védelmezze meg. Tiltakozik a város továbbá az ellen, hogy a fellebbezés a tárnoki széktől a királyi táblához történjék, hivatkozván a Hármaskönyv III. részének 10. címére. (Wagner i. m. 94. 1.) 72 A 93. Kanc. lt. Acta particularia. N<2 203.
