Veres Miklós: A tárnoki hatóság és tárnoki szék : 1526–1849 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 2. Budapest, 1968)

I. A tárnoki jogszolgáltatás fejlődése

azt nem kapták meg. Pest — bár elismerte a kamarai igazgatóság felsőségét — nem nyugodott bele az elutasításba. Miután az ülésszakról való távolmaradása miatt kimentette magát, áprilisban részletes beadványban kért védelmet a tárnokmestertől a kamarai adminisztráció ellen. Elpanaszolta, hogy e hatóság elzárja a várost a tárnoki széken való megjelenéstől, s a büntetőügyekben a ratificatio,

48 a polgáriakban a fellebbezett per elbírálásának jogát magának igényli, készséggel meghallgatja az első fokú hatóságot megkerülő polgárokat, és akadályozza a városi joghatóság gyakorlását. A tárnoki szék ülésszakán ugyan nem került szóba a beadvány, mivel az akkor már elkésett, de Erdődy a következő év elején bécsi ágense útján kérte a királytól Pest hajdani jogainak visszaadását, majd hasonló közbenjárását ígérte a Bécsben összeülő újszerzeményi bizottság ülésén is. Ezek a lépések éppen olyan eredménytelenek maradtak, mint Esterházy Pál nádornak egykorú tervezete (Informatio) az ország új berendezésére, melyben többek között Buda és Pest szabad királyi városi jogállásának helyreállítását javasolta.

49 Erdődy tárnokmester Buda és Pest városokat az 1702. évi első (január 26-án kezdett) tárnokszéki ülésszakra is meghívta. Részvételüket a kamarai adminisztráció ismét megakadályozta. Emiatt a városok újból panasszal fordultak a tárnokmesterhez, mellyel kapcsolatban a tárnoki szék (január 27-i ülésén) úgy határozott, hogy a tárnokmester járjon közbe az uralkodónál a városok visszavétele ügyében, mivel azok egykor a tárnokmester joghatósága alá tartoztak.

50 A kamarai adminisztráció 1703-ban is meghiúsította Buda és Pest küldötteinek a tárnoki szék (június 16-án kezdődő) ülésszakán való részvételét. A városok küldöttei ennek ellenére megjelentek a tárnoki széken, de ott csupán egy emlékiratot nyújtottak át. Ebben súlyos panaszokat soroltak fel a kamarai adminisztráció ellen, és kérték a tárnokmestert, hogy a tárnoki jog 17. és 18. cikkelye értelmében legyen segítségükre, ügyükben járjon el a királynál és a magyar udvari kancelláriánál.

51 A kérésnek megfelelően Erdődy tárnokmester folyamodványt intézett az uralkodóhoz, amit a kancellária pártfogásába is ajánlott. A beadványban megfelelő parancs kiadását kérte a budai kamarai adminisztráció ellen, amely nem engedte Buda és Pest követeit a tárnoki székre elküldeni, és különféle terhekkel sújtja e városokat.

52 Itt kell megemlítenünk, hogy ezen az ülésszakon Zágrábot felvették a tárnoki városok sorába, melynek küldöttei a Debrecen után következő helyet kapták a tárnoki szék ülésrendjében.

53 A Rákóczi-szabadságharc alatt, majd az utána következő évtizedben a tárnoki szék nem ülésezett. így Buda és Pest visszatérésének kérdése csaknem két évtizedre lekerült a napirendről. A tárnoki szék 1722. június 15-én ült össze újra. A budai kamarai adminisztráció ekkor már nem akadályozhatta meg a városok 48 Mint ismeretes, a szabad királyi városok büntető ügyekben teljes joghatóságot gyakoroltak saját polgáraik felett. A kamarai adminisztráció azonban ebben az időben ezt a jurisdictiót illuzórikussá tette azzal, hogy a budai és pesti városi törvényszékek által hozott ítélet érvényességét a maga jóváhagyásától (ratificatiojától) tette függővé. Súlyosabb büntető ügyekben a városi törvényszék csak javaslatot tehetett, s az ítéletet a kamarai adminisztráció, helyesebben a Hofkammer hozta meg. 49 Bónis György: Buda és Pest bírósági gyakorlata a török kiűzése után. 1686 — 1708. Bp. 1962. 17., 23-24. 1. 50 O 92. Tárnoki lt. Prot. sed. tav. I. 214. fol. 51 Uo. 229. fol. 52 A 32. Kanc. lt. Litterae privatorum 1703. N° 426. 53 O 92. Tárnoki lt. Prot. sed. tav. I. 229. fol.